ELLEN RIPLEY, A LEGJOBB HŐSNŐ EVÖR – Miért lett sikeres az Alien franchise? #2.

Az előző részben az Alien franchise titkát kerestük a követőimmel közösen, brutál jó kis cikk lett, a végső nagy megfejtést azonban nem tartalmazta. Aki nem olvasta, az bátran tegyen vele egy próbát. Én most nem utalnék vissza rá, a lényeg, hogy szinte minden oldalról kiveséztük már a sikere titkát, egyet kivéve: nem beszéltünk még a főszereplőről. Mert bizony hiába a zseniális rendezők, a csodás művészek, a félelmetes, zsigeri szörnyek, az Alien szíve-lelke nem ez, hanem Ellen Ripley. 

Final Girl 

Mi az a final girl? A horrorfilmek utolsó túlélője, és ugye nő. A horror slasher alműfajához társítják a születését, a hetvenes évekre. Jellemzően egy csoport fiatalkorúból az a női tag, aki nem szexel, nem drogozik, mint a többiek, erkölcsileg ő a csapat egyetlen feddhetetlen tagja, ezért a túlélés a jutalma. A gonosz számára elpusztíthatatlan, mivel még nem esett bűnbe, ezért nem érdemel büntetést. Igen, az egész valamiféle modern, új köntösbe csomagolt bibliai tanítás. Ha nem vagy rossz, akkor nem ölnek meg. Már ha nő vagy, ha férfi, akkor hiába tartod be a szabályokat, végül a final girl-ért áldozod majd fel az életed. De semmi baj, nemes halál ez, egyenes út a mennyországba. Nagy siker.  

Az archetípus első képviselői között van az A texasi láncfűrészes mészárlás (1974) egyetlen túlélője, Sally Hardesty, vagy a Halloween (1978) Laurie Strode-ja. És Ellen Ripley az 1979-es A nyolcadik utas: a Halálból.  

Oké, az Alien nem egy kaszabolós slasher, de a legelső ugyanúgy felhasználja a final girl szabályait, a második rész pedig tovább is fejleszti azt. A legelső Alienben tök úgy néz ki, hogy Ellen Ripley csak egy mellékszereplő. Mikor először látod a filmet, akkor biztos vagy benne, hogy nem Ripley fogja szétrúgni a végén a xenomorph seggét, hanem Dallas, a főnök, a fedélzet FÉRFIJA, a főnök, a macsó. Ezért volt elementáris hatású az első rész, mert senki se erre számított. A készítők csak a slasher akkor kialakult új szabályait helyezték át sci-fi környezetbe, megállíthatatlan gyilkos helyett egy megállíthatatlan szörnyeteg, kanos tinik helyett egy űrhajó legénysége, minden más maradt. Az eredmény? Az Alien elhomályosította elődjeit, máig sokkal nagyobb legenda övezi, mint az összes slashert együttvéve.  

És ez nagyban köszönhető Ellen Ripley karakterének. Az első részben is határozott, hidegfejű, bátor, tisztaszívű karakter, de nem feltétlenül képes még érvényre juttatni az akaratát. Emlékezhetünk, mikor az arctámadó által “felcsinált” Ian Holmot nem akarja visszaengedni a hajóra, mert veszélyes, és hiába van igaza, végül elbukik a többiekkel szemben. Ebben a filmben még olyan is van, hogy másoknak kell megmenteni. Aztán végül mikor magára marad, sikerül szintet lépnie, és egyedül megvívnia a harcot. Szép karakterív, tök pozitív üzenete van, szeretem. Sigourney Weaver már ekkor is hozzáteszi a magáét, hallgattam pár 10 órányi interjút és podcastet a filmekről, és mindenki szerint nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy olyan lett a karakter, amilyen. És nem is főleg az első, hanem a második részben. 

Az első részben Ripley lányból nővé érik, a második részben nőből anyává. Gyönyörűen járja végig egy nő életútját, és tök jól mutatja be a szintek közti különbséget. Az első részben megtanul magáért kiállni, a második részben megtanul a gyerekéért kiállni. Ripley a második rész elején csak tengődik, felnőtt, de nincs célja. Aztán mikor Newt, a bolygó cuki kis túlélője képbe kerül, anyamódba kapcsol. A hosszú hibernáció miatt már elvesztette igazi lányát, ezért úgy dönt, ezt a lányt nem fogja. Azonnal kapocs alakul ki közöttük, és ez a Bolygó neve: Halál igazi érzelmi gerince. És ettől ez a legnépszerűbb rész. Mert ugyan az akció f@sza benne, a katonák is tutik, de ez az a titkos összetevő, ami aztán egyik részben sincs meg. És halkan jegyezném meg, hogy a filmben egy nagybetűs Apa karakter is van, a Michael Biehn által megformált Hicks tizedes. Láthatóan vonzódik Ripleyhez, aki méltó társként tekint rá. Hicks pedig elvégzi, ami egy apa dolga, az anyát és a gyerekét is saját maga elé helyezi. A végére egészsége bánja, de Ripley szintlépésének köszönhetően egy biszem-baszom Alien Királynő se állhat ő és a lánya közé. Higgyétek el, a nagy finálé és az egész második rész se működne ezek nélkül az érzelmi töltetek nélkül.  

Sigourney Weaver nagyon odateszi magát a második részben, James Cameron szerint, aki nemcsak rendezte, de írta is a filmet, nélküle sose működhetett volna ennyire a karakter. És egyetértek vele. És így felnőttfejjel értem miért “crusholtam” már gyerekként is Ellen Ripleyt a második rész nézése közben, mert elképzelni se lehete tőle jobb nőt és anyát.  

Mint rajongó, máig azt mondom, hogy hatalmas baromság volt kinyírni Newt-ot és Hickst a harmadik részre, nem azért, mert nem szolgálták ki a fanokat, hanem azért, mert nem tisztelték a karaktert. Ripley egyedül maradt, reményvesztve egy börtönbolygón, az egyik elítélttel szexuális viszonyba is kerül “ha nincs ló, a szamár is jó” jeligével. Erőteljesen rombolják a karakter igazi erejét. Jó, Sigourney a harmadikban is van olyan jó, hogy apró nüanszokkal tovább vigye a karaktert, de az ívét totál eltörték, Ripley mindig a reményről szólt, itt viszont ebből nem sok maradt. Csak a mártírhalál. A negyedik részben klónként újjáéled, és a részemről ez már sokkal izgalmasabb, mint a harmadik kaland. Újra anya lesz, ezúttal azonban egy aliené. Tök elszállt gondolat, de szerintem működik, és Ripley ebben újra megmutathatja milyen anya. Az új gyermeke egy pusztító fenevad, ezért hiába fűzik hozzá erős érzelmi szálak, megöli azt a nagyobb jó érdekében.  

A lényeg: Ripley az első két részben, de főleg a másodikban ragyog, Ez is a két legsikeresebb. A harmadikban a legkevésbé, de azt is elviszi a hátán, ahogy a negyediket is. Viszont utána már nem tudják pótolni. Az összes Ripley nélküli Alien film, a két Alien vs Predator, a Prometheus és az Alien: Covenant is új karakterrel próbálja másolni Ripley final girl szerepét, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. Igazából csak újracsomagolják a karaktert, de hozzátenni nem tudnak, sőt, inkább elvesznek belőle. És ezért nem működnek annyira, és minden egyes utánzat után egyre inkább látszik, hogy ELLEN RIPLEY MEGISMÉTELHETETLEN. Hiába követik a receptet, még egyszer senki nem tudja úgy elkészíteni, ahogy Ridley Scott, James Cameron és természetesen Sigourney Weaver tették.