Ritkán fordul elő, hogy egy film franchise a 4. részére nemhogy elfárad, hanem jobb, mint valaha, és itt most ez a helyzet. John Wick negyedik eljövetele elképesztő magasságokba emeli a már rég tetszhalott akciófilmes zsánert, maga a tökéletes popcorn mozi, teszi ezt úgy, hogy 2 óra 49 perc, ami szinte sosem állt jól az akciófilmeknek.
A 80-as évek végén, 90-es évek elején, amikor az akciófilmek voltak a kor szuperhősfilmjei, a legmenőbb, legprofitálóbb műfaj, egyszerű alapszabályok alapján készültek ezek a filmek. Menő főhős, szögegyenes történet, lehetőleg bosszú sztori, az egész stáblistával együtt 90 perc, cserébe a film sose áll meg, nincs üresjárat, repkednek a pofonok, a töltények és az egysorosok. A John Wick is ebből a világból építkezett már az első részben is, sőt, igazából egy az egyben ezt a receptet követte. 1 óra 41 perces játékidő, bosszútörténet, faltól falig akció. Mi tette frissé és miért imádták az emberek? Nem, nem a története miatt. Hanem attól, hogy nem egy Steven Seagal volt a főszereplője, és nem egy hollywoodi C-kategóriás direktor ült a rendezői székben, hanem két hollywoodi kaszkadőr istenség, akik tudták mitől mutat jól egy akció, és nem féltek azt megmutatni nekünk.
Az egyikük David Leitch, aki Matt Damon és Brad Pitt kaszkadőreként szerzett magának hírnevet a szakmában, és a John Wick első része óta mint rendező kiszállt a franchise-ból, és olyan filmeket készített, mint az Atomszőke, a Hobbs és Shaw, vagy a Deadpool 2.
A másikuk Chad Stahelski, aki a kilencvenes évek elején mint színész kezdte a karrierjét olyan b-kategóriás filmekben, mint az Igazságos küldetés vagy a Véres játék 3. (1996). Kaszkadőr karrierjét 1994-ben kezdte, egy helyre jártak harcművészeteket gyakorolni Brandon Lee-vel, Bruce Lee fiával, összebandáztak, és ő lett a kaszkadőre az azonnal kultikussá váló A hollóban. Brandon ugye sajnálatos módon meghalt a forgatáson mielőtt kész lett volna a film, így sok helyen Chad Stahelskit lehet látni benne, aki tökéletesen ismerte és utánozta Brandon testbeszédét és mozdulatait.
Chad és David évtizedeket töltöttek a filmiparban kaszkadőrként, kaszkadőr koordinátorként és harcművészeti koordinátorként. Chad volt Keanu Reeves kaszkadőre a Mátrix trilógiában, és az itt szövődő barátságuk vezetett oda, hogy elkészüljön a 2014-es John Wick.
Chad Stahelski Neóként a Mátrixban
A film, ami kis költségvetésből, 20-30 millió dollárból készült, és 86 milliót hozott, ám ami még ennél is fontosabb, igazi legendává lett. Ha moziban nem is, otthon mindenki látta és imádta, kultikus státuszba került, számtalan mém énekelte meg John Wick nagyságát. Ami teljesen jogos és megérdemelt, Keanu Reeves Baba Yagaként új vért pumpált megfáradt karrierjébe, elhivatottsága a karakter iránt minden egyes akciójelenetben tetten érhető, a fejlövés pornó, amit a közelharcok közben bemutat, az maga a művészet. És majd minden akciót ő csinált az első részben, úgy a 95 százalékát, és ez az arány a következő részekre sem változott. Ez és Chadék akciók iránti szakértelme vitathatatlanul megújította az akciófilm műfaját, a fények, beállítások, kameramozgások, közelharcok azóta is visszaköszönnek a műfaj többi filmjében.
A franchise-ok korát éljük, így jöttek a folytatások, és a John Wick filmek sztorijába mindig is bele lehetett kötni, de az akciók mindig feledtették ezt, és így van ez a negyedik résszel is. A sztori sosem vastagabb, mint egy 90 perces akciófilmben, az akciót viszont sosem tudják le 5-10 percben, hanem minden egyes összetűzés óriási háborúvá duzzad, és ez az, amiért szeretjük, mert egy film áráért 6 filmre elég akciót kapunk.
Az új részben is zseniális akciójeleneteket láthatunk, elképesztő mutatványokat, szinte már művészien fényképezve. John Wick jön, lát, és ledarál mindenkit a g@cibe, a néző közben zabálja a popcornt és teljesen elveszik a fegyverropogás hangjában, a hihetetlenül menő közelharcokban, a pazarul kivitelezett koreográfiában, és az elképesztően túltolt kaszkadőrmutatványokban.
Vannak olyan akciói, hogy magam sem tudom hogy hozták össze. A párizsi körforgalomban előadott mészárlás is ilyen például, a kamera folyamatosan mindent mutat, autók törnek, embereket ütnek el, de rengetegszer, közben repkednek a fejlövések és zúgnak a rúgások, ütések, az akciób@zi ember meg nézi elképedve, és fogalma sincs mi valódi és mi CGI. Művészet ez, kérem szépen.
A történet az első rész óta most a legjobb, az egész filmnek végső leszámolás hangulata van, amire a western elemek csak rásegítenek. Az új szereplők közül a főgenya márkit játszó Bill Skarsgard a leggyengébb, de lehet csak a szinkron miatt nem jön át, mindenesetre utálni még így is lehet, és ez a lényeg.
Mellékszereplőként feltűnik Scott Adkins, aki a b-kategóriás akciófilmek egyik koronázatlan királya, a Vitathatatlan Yuri Boykájaként legalább akkora legendának számít most, mint anno Van-Damme a Kickboxer és a Véres játék után, és itt bizony egy 300 kilós gengsztert alakít, méghozzá k@rva jól, és mikor hatalmas hájtestével elkezd verekedni, azt öröm nézni.
Aztán van még új, westernekből kölcsönzött karakter, a Senki is, akiről nem tudunk meg semmit, de bérgyilkos, és kutyája van, akit nem fél használni.
A film legnagyobb fogása azonban az istenkirály Donnie Yen, aki a Zsivány Egyes után ezúttal is vak karaktert alakít, a John Wick elleni bosszúhadjáratba akarata ellenére belekeveredő egykori bérgyilkos szerepében tetszik vagy sem, de még magát Keanu Reevest is túlragyogja, kibeb@szott jó egy 100 millió dolláros Chad Stahelski által világbajnok színvonalon rendezett akciófilmben látni az ázsiai harcművészeti filmek állócsillagát.
Egy szó mint száz, a John Wick negyedik eljövetele a legjobb dolog, ami az akciófilmekkel történhetett, nyilván aki szereti a földhözragadtabb filmeket, az ezt se fogja szeretni, John Wick a szuperhősök korának akcióhőse, így ő maga is kicsit szuperhőssé vált. De hát ez a John Wick negyedik része, mit vársz? Ha az eddigiek nem tetszettek, akkor ez sem fog, de ha igen, akkor esélyes, hogy ezt fogod szeretni a legjobban. Két kaszkadőr és Keanu Reeves hatalmas franchise-t épített, saját kútfőből, ez nem remake, nem képregény adaptáció, nem játékadaptáció, nem regényadaptáció, hanem valami teljesen új dolog, amit 2014 óta csúcsra járattak. Külön öröm látni, ahogy az előző három film akcióit megidézik, konkrét dolgokat vesznek át, és továbbfejlesztik azt, minden eddigire rátesznek még három lapáttal.
Tökéletes lezárása lenne ez John Wick történetének, azonban akkora siker lesz ez, hogy attól tartok még nem lesz vége. Emlékeztek, a cikk elején írtam, hogy 86 millió dollárt hozott az első rész. A negyedik kevesebb, mint egy hét után tart 150 millió dollárnál, és a harmadik rész 327 millióját is bőven túl fogja szárnyalni, mert a nézők és a kritikusok is imádják a filmet. Félelmeim vannak a folytatással kapcsolatban, egyrészt ez tényleg tökéletes befejezés lenne, másrészt a legendákkal ellentétben Keanu Reeves is öregszik, már 58 éves, szerintem max 1 film van még benne, amit ilyen intenzitással hozhat le, és jó lenne, ha le tudna állni, és nem csinálna magából viccet, mint mondjuk Liam Neeson, akit már százezer vágás se ment meg az öregségtől.
Keanu Reeves és Chad Stahelski
Mindenesetre bízzunk az eddigi összes John Wick filmet, és csakis kizárólag azokat rendező Chad Stahelskiben és Keanu Reevesben, hogy csak akkor vállalnak még egy részt, ha Rocky Balboa szavaival élve: van még cucc a pincében. Menjetek nézzétek a John Wicket, sziasztok!
