Miért nem szidjuk Zack Snyder Az Igazság Ligáját?

2021.03.24.
Publikálta:
4 perc olvasás

Kezdjük valahol az elején. A Batman vs Superman után a Warner producerei egyáltalán nem voltak meggyőződve arról, hogy helyes az az irány, ahová a DC univerzumuk tart. Ugye Nolan Sötét Lovag trilógiájának sötétebb, felnőttebb, érettebb képregényfilmes stílusát vitték volna tovább, amit Zack Snydernek az Acélemberrel és a Batman vs Supermannel sikerült túl is tolnia, túlságosan is túl talán. Kicsit olyan, mintha az örök Transformers-direktor Michael Bay-t bízták volna meg, hogy csináljon drámai szuperhős mozikat. Nála is valami ilyesminek képzelném a végeredményt, megy a pózörködés, totál menő beállítások, nagy csinn-bumm akciók, vérszegény dráma, szar beszólások, harmatgyenge történet. De kibaszott eposzinak néz ki, ez a lényeg.  

Aztán a BvS-nél már nagyon kilógott ez a lóláb, a Marthás fordulat felejthetetlen filmtörténelmi fordulat, igazi Arany Málnás történetmesélési csavar, jár is érte a faszkorbács az Argo-akcióval anno Oscart nyerő Chris Terrio forgatókönyvírónak. Két és fél kibaszott órán át vezették fel Superman és Denevérman harcát, és mind láttuk, hogy nagyon nem sikerült jól. Hiába a hosszú játékidő, az állandó drámázás, a film mindvégig érzelmileg üres és súlytalan maradt.  

A producerek észlelték a zavart az erőben, és a készülő Igazság Ligája film direktori székéből eltávolították Snydert. Hiába mondja mindenki, hogy nem így történt, bizony így történt. Lófaszt állt fel önszántából, a lánya halála miatt. Ha így lett volna, és a producerek elégedettek lettek volna az addigi munkájával, akkor nem forgatják újra Joss Whedonnal a film harmadát-felét, hanem csak összepakoltatják a kész anyagot egy ügyes vágóval, aztán küldik is a moziba. De mind tudjuk, hogy nem így történt. Whedon pedig zsíros lóvéért összepakolt egy olyan filmet, amit a producerek kértek, az eredmény pedig olyan lett, amilyen. Közepes, már ahogy emlékszem rá, mert újranézni nem fogom. Ahogy a mostani verziót se. De ne ugorjunk ennyire előre. 

Volt a Snyder-féle DC filmeknek egy erős rajongói keménymagja, akik szerint Zack tényleg vizionárius, és akik internetes petíciókban kérték, hogy adják ki Snyder Igazság Ligája változatát. Amire nagyban szart rá a Warner, egészen mostanáig. Az HBO Max-szel azonban ők is erőteljesen bekapcsolódtak a streaming szolgáltatók harcába, így kell az olyan kontent, amivel előfizetőket toborozhatnak, és tudták, hogy van az a kör, aki hajlandó fizetni Snyder Igazság Ligájáért. Így megdobták a projektet 70 millió dodóval, és megérkezett a végeredmény. 

Ami egy négyórás giga-mega hosszúságú szuperhősfilm. A rajongók kielégítve érezhetik magukat, pedig át lettek b@szva. Ez ugyanis nem a tervezett eredeti vágása a filmnek, hanem egy teljesen más, utóforgatott film. Tehát volt az, amit Snyder leforgatott, abból az lett, amit Joss Whedon utóforgatott, most pedig Snyder kukázta Whedon verzióját, és a saját első verziójához utóforgatott. Tehát az eredeti, legelső filmet még sohasem láttuk, és nem is fogjuk.  

Helyette van ez, és nagyon szerettem volna azt mondani, hogy milyen fasza kis 18-as karikás móka, de nem az. Egy rohadt hosszú, bazi egysíkú film, aminek nincsenek érzelmi csúcspontjai. 4 szájonbaszott órás, és azt nem mondom, hogy kínszenvedés végignézni, mert nem az, csak tele van olyan jelenetekkel, amik totál érdektelenek, felesleges magyarázkodásokkal, töltelék dialógusokkal, ezért hiába az extrahosszú játékidő, a dráma ugyanúgy harmatgyenge marad, és a karakterek is megmaradtak papírvékonynak. És hiába tolja bele az HBO marketinggépezete Zack Snyder szavait a pofánkba, hogy Cyborg a film szíve-lelke, mert nem az. Ennek olyan nem nagyon van. Még Whedon verziójának volt egy erős üzenete, miszerint Supermanre szüksége van az emberiségnek, mert erkölcsi vezetőnk, addig Snydernél csak azért kell feltámasztani Supermant, mert ő a legerősebb kandúr az alomban. Mert geci erős, oszt majd jól lenyomja a Steppelt Wolfot. Ennyi. 

Póki Ben bácsija itt is halott, wehehe.

Szóval az a legnagyobb baj, ami az összes eddigi Snyderes DC film baja is volt: túlságosan komolynak képzeli magát, miközben túlságosan gyerekes az egész. És ha nem ilyen komolyan adná el magát, akkor talán le is csúszna a torkomon, vagy ha tényleg drámai és elgondolkodtató lenne, akkor megenném komoly filmként. Így csak egy közepes erőlködés az egész. A magam részéről az egészet azért élveztem, mert összehasonlíthattam közben fejben Whedon verziójával. Az eredmény nálam döntetlen, 5-6 pontos film mindkettő. (A Marvel filmek jó harmadáról is ezt gondolom, a Thor: Sötét világ meg tényleg sz@r.) 

Azt külön viccesnek tartom, hogy nem igazán mer a magyar sajtó rosszat írni a Snyder vágásról, ami szépen megmutatja, hogyan veszi meg a hazai véleményformálók véleményét az HBO kilóra. Szép munka. Na majd ha küldenek nekem is lóvét, akkor én is szépeket írok róluk. Ja, nem. Ja hogy ezért nem küldenek? Az lehet. 

Nem, az új Igazság Ligája film nem szar. Csak nem is jó. Az IMDb értékelése meg kész röhej. De lehet, hogy egy ilyen felszínes film tényleg lehet siker. A felszínes emberek között. 

2 Comments

  1. Twitterre már kitettem korábban a véleményem, egészen jól leírtad azt, amire gondoltam.

    „Jobb, mint az eredeti ( mondjuk annál nem nehéz ), de valahogy még mindig nem érzem ezt a #SnyderCut dolgot. A képarányt egészen megszoktam, és művészileg még valamennyire értem is, de a kontraszt és az egész stílus, meg úgy az egész nekem egyszerűen sok.
    Hiába próbál drámai lenni, nekem mégis valahogy komolytalan marad. A játékidő meg egyszerűen sok, volt pár jelenet, amit pl teljesen feleslegesnek éreztem, mert semmit nem tett hozzá a filmhez. A sorozataikat a komorabb stílus miatt szerettem, de a filmek valahogy nem sikerülnek.”

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Előző cikk

Kipróbáltuk – Magic: Legends

Következő cikk

BAFTA Games Awards – Megvannak a nyertesek

UgrásFel

További olvasnivaló

13 horror Halloweenra

Spooky time van, gyerekek! Itt van az ősz, rossz az

Párterápiás örömjáték nemcsak pároknak – It Takes Two játékteszt 

Hajlamosak vagyunk elfeledkezni az életünk örömeiről, sokszor még a kikapcsolódás