Amikor láttam az előzetest, akkor tudtam, hogy meg kell néznem a filmet. A hétvégén sikerült. Bár ne tettem volna. Írhatnám azt a klasszikust is, hogy „megnéztem, hogy Nektek ne kelljen”, de ez eléggé elcsépelt lenne.
Nem, nem fogok spoilerezni.
A film erkölcsi mondani valójával nem is lenne gond.
Egy eléggé kínos, érzékeny témát feszeget. Az USA által előszeretettel használt „járulékos veszteség” témáját járja körbe. Egy két tűz közé szorult társadalmon, népen keresztül.
Lehet, hogy túl nagy elvárásokkal ültem neki a filmnek, de végig olyan érzésem volt, mintha a rendező nem igazán tudta volna, hogy a nem túl rossz alapötletet hogyan valósítsa meg, hogyan ragasszon a székbe. Sok, számomra feleslegesnek tűnő és kényszeres jelenetnek lehetünk tanúi. A párbeszédeken is ez a kényszeres, „vigyük valahogy előre a történetet” erőlködés érződik. Izzadságszagú az egész. Az már csak hab a tortán, hogy Ukrajnát folyamatosan a Balkán részeként emlegetik.
Egyetlen pozitívuma a filmnek, hogy jó részt itthon forgott és több akció filmes „veterán” színhely is feltűnik. Például a K-híd vagy a Kelenföldi erőmű vezérlője.
Anthony Mackie – a főszerepben – is látványosan szenved a filmben, mintha Ő sem tudott volna mit kezdeni a helyzettel, a bugyuta párbeszédekkel. Vagy már a forgatáson együtt érzett velünk, nézőkkel és folyamatosan azon agyalt, hogy hogyan vállalhatta el ezt a szart.
Mackie személye nekem – ha nem is egy TOP 10-s – mindenképpen az élvonalba tartózó színészt jelent. Nem, nem a Marvel filmek miatt. Csak egy pár filmje a teljesség igénye nélkül: Tripla kilences, Altered Carbon 2. évad.
Aztán jött ez a film, ami számomra teljesen érthetetlen, mármint Anthony Mackie karrierje szempontjából. Ha utána nézünk, egy sokat foglalkoztatott színész, aki jó filmekben, jó szerepeket kap és azokat jól is hozza.
Idáig.
