Azt mondják nincs értelme akciófilmeket forgatni, mert forgatnak ilyet eleget streamingre, tehát minek menjenek az emberek moziba, mikor megkapják belőle otthon az adagjukat.
A fenti állításból annyi igaz, hogy tényleg piszok sok akciófilm készül a streaming platformokra. És ennyi.
Az akciórajongók el vannak látva, gondolhatnánk, de ez csak mennyiségre igaz, ezen filmek legtöbbje nem is igazán film, inkább kontent, háttérzaj evéshez és mobilozáshoz, és még annak se jó. Tizenkettő egy tucat, zéró kreativitás. Egynek elmegy-effektus. De ezek a filmek minőségükből adódóan a műfaj kedvelőit nem elégítik ki, viszont azt elérik, hogy elhiggyük: az akciófilm műfaja mára klisés és unalmas, ergo miért néznénk moziban, ha sz@r?
Mondjuk talán azért, mert nem sz@r. Az akciófilm köszöni szépen, jól van, legújabb zászlóshajója pedig a Balerina, ami a John Wick univerzumból nőtte ki magát. A John Wick franchise vitathatatlanul napjaink egyik legjobb akciószériája. Lehet szeretni, nem szeretni, jogos kritikát csak a története és a felépített világa miatt kaphat, az akciójelenetek milyenségét megkérdőjelezni nettó baromság. Az akciójelenetek ezekben a filmekben csodálatosak, a régimódi kaszkadőrmukát olyan magasságokba emelték, ahol még sosem járt. Mindegyik John Wick filmtől olyat kapsz, amit még nem láttál, és így van ez a Balerinával is.
A sztorit hagyjuk, sok agyalás nem kell hozzá, a lényeg: Ana De Armas kigyúrja magát, hogy aztán bosszút álljon egy szektán. Ez a John Wick univerzum, úgyhogy százával fog hullani a gonosz, mire Armas célba ér, de ezek a film legjobb részei: az önfeledt, elborult akció.
Önfeledt, elborult akció, ami ötletes, friss, üde, és olyat ad, amit érdemes moziban átélni.
A John Wick legutolsó része fent van Netflixen, nemrég megnéztem, de hiába nagy tévé, feleannyira sem tud akkora élmény lenni, mint amilyen moziban volt. A 180 centi nem ér fel a 12 méteres mozivászonnal, a hangot pedig hagyjuk is. Még ha a legmodernebb hangrendszered van otthon (de nincs!) úgy se tudod úgy meghajtani, mint teszik azt ők a moziban.
Imádok filmet nézni otthon, de hatalmas hazugság azt állítani, hogy felér a moziélménnyel, mert ez nem igaz.
A Balerina végén lángszóró párbaj van! Nem CGI szemét, hanem kaszkadőrökkel és Ana De Armasszal leforgatott lángszórópárbaj. Olyat látványos, akkora élmény a színészek arckifejezését nézni, miközben felgyújtják egymást, hogy te azt meg sem érted egészen addig, amíg nem moziban nézed meg.
Ana De Armas pedig szenzációs, már a Nincs idő meghalni című Bond moziban látszott, hogy jól áll neki az akció, itt pedig fellép arra a szintre, amiért Keanu Reevest is annyira szeretjük. Én mondom nektek, hogy bitang jól hozza a gyilkológépet, vannak női színészek, akiknek nem tudom elhinni, hogy kemények, neki igen (Hogy ne legyek hímsoviniszta: vannak olyan férfiak is, akiknek nem tudom elhinni, lásd Pedro Pascal).
A Balerina egy hihetetlenül szórakoztató bé-film, faltól falig akció, de olyan, amire hetek múlva is emlékezni fogsz. Megnézed és azon agyalsz miért nem kapnak végre a kaszkadőrök is Oscart, mert amit ebben nyújtanak, az emberfeletti.
És menjetek moziba, ha tehetitek, mert megéri. Mozi és otthon nézés között akkora a különbség, mintha otthon hallgatnád a kedvenc zenekarod, vagy elmennél egy koncertjükre. Ég és föld.
