Szerző: Ajemdibi

Dübörög az új F1 film a moziban, és nagyon ajánlom mindenkinek. Nagybetűs mozimágia, az a fajta film, ami miatt a moziélmény sosem fog kimenni a divatból. Joseph Kosinski rendező a Top Gun: Maverickkel elkésztette az évtized egyik legmeghatározóbb akciófilmjét. A Top Gun második részét mindenki bukónak hitte, hiszen egy folytatás volt, amit senki se kért, és majd 30 évvel az első rész után érkezett. Azzal azonban senki se számolt, hogy úgy lesz megcsinálva, ahogy. Igazi légi felvételekkel, CGI nélkül, vadászgépekre szerelt kamerákkal olyan látványt teremtett, mint még előtte soha senki. És ezzel a filmmel ugyanezen úton megy tovább, csak ezúttal…

Az van, hogy féltem, hogy rossz lesz. De nem lett az. Jó lett. Szeretnivalóan jó. És az első dolog, ami a nézése közben eszembe jutott, az a Hihetetlen család (2004). És azt hiszem, ez a legnagyobb dicséret, amit a film kaphat.  Én azok közé tartozom, aki a maga idején csípte a Fox 2005-ös Fantasztikus Négyesét, és még szódával a 2007-es második rész is lecsúszott nekem. Nem magas kultúra, nagyon nem, de szórakoztató kis bé filmek voltak. Most, hogy jött az új F4, előtte újra is néztem az elsőt, és bár nagyon nem öregedett jól, még most sem tudok haragudni rá.…

Javában dübörög az új Superman a moziban, én már kétszer láttam, és imádom.  Mondjuk nekem sokat segít, hogy alapból imádom James Gunn munkásságát, nemcsak a Galaxis őrzői trilógiát, de a korai zsengéit is, mint a Slither vagy a Super. És bizony Gunn Suicide Squadját is bőven jobban szeretem, mint bármi mást a Snyderverse-ből. Most, hogy a haterek már a kommentmezőn köpködnek, szeretném elmondani, hogy Zack Snyder látomása a DC-ről sötét, de sekélyes volt, a fickó tud látványos dolgokat készíteni, de az érzelmi intelligenciája megragadt egy 12 éves szintjén. Bizony. Úgyhogy az van, hogy Gunn DC-je hiába vidámabb, urambocsá viccesebb, még…

2025 van, ergo nehéz, sőt, inkább lehetetlen olyan zombi filmet készíteni, amit nemhogy komolyan tudsz venni, de a SOKKhatása alá is kerülsz. A 28 évvel később ilyen.   Bizony. 23 évvel a 2002-es 28 nappal később, és 17 évvel a 2007-es 28 héttel később után befutott a harmadik rész, mit befutott, konkrétan rárúgta az ajtó a komplett műfajra!  28 évvel a Düh kór elterjedése után (lásd 28 nappal később) hiába próbálta visszatérni az élet a normális kerékvágásba (lásd 28 héttel később), Anglia még mindig karantén alatt van és a vírus még mindig fertőz. A tucatnyi megmaradt normális ember kisebb közösségekben…

Jurassic World: Újjászületés? Dehogy, olyan ez, mint eddig mindig! És mindenki döntse el maga, hogy ez jó vagy rossz. Mert az van, hogy pont úgy fogsz viszonyulni hozzá, mint az eddigi Jurassic World filmekhez. Ha szeretted őket, akkor nagy eséllyel ezt is szeretni fogod, ha elvoltál velük, akkor ezzel is el leszel és ha nem bírtad őket, akkor ezt se fogod. Az előző, 2015-ben, a Jurassic Park romjaiból újraindított Jurassic World trilógia masszív siker volt, mindhárom része 1 milliárd dolláros bevétel fölé ment világviszonylatban, tehát h@lye lett volna a Universal, ha nem folytatja. Chris Prattet, Kéket és a többieket…

A Dreamworks feladta a Disneynek a leckét, így kell JÓL élőszereplős filmet készíteni a régi animációs filmedból. És amíg a Disney Hófehérkéjétől fél óra után bevérzett a retinám, a Lilo és Stitchüktől pedig mai napig heveny dührohamot kapok, nem kicsit féltem hogyan becsteleníti majd meg a Dreamworks a 2010-es nagysikerű animációs filmjüket. A Dreamworks most először szállt fel arra a trendre, amit a Disney már jó 10 éve nyomat, a trend pedig ez: készítsünk élőszereplős filmet a régi animációs sikereinkből. A motiváció természetesen nem az, hogy új mondanivalójuk lenne vele, hanem az, hogy pénzt keressenek, jó sokat. A Dreamworks vezetői szóltak…

Azt mondják nincs értelme akciófilmeket forgatni, mert forgatnak ilyet eleget streamingre, tehát minek menjenek az emberek moziba, mikor megkapják belőle otthon az adagjukat. A fenti állításból annyi igaz, hogy tényleg piszok sok akciófilm készül a streaming platformokra. És ennyi. Az akciórajongók el vannak látva, gondolhatnánk, de ez csak mennyiségre igaz, ezen filmek legtöbbje nem is igazán film, inkább kontent, háttérzaj evéshez és mobilozáshoz, és még annak se jó. Tizenkettő egy tucat, zéró kreativitás. Egynek elmegy-effektus. De ezek a filmek minőségükből adódóan a műfaj kedvelőit nem elégítik ki, viszont azt elérik, hogy elhiggyük: az akciófilm műfaja mára klisés és unalmas, ergo…

Szanaszét szaggatta a közvélemény az új Hófehérkét, be is buktázott vele a Disney, de azóta már az új filmjük, a Lilo és Stitch pörög a mozikban. És mit tanultak a korábban a Hófehérkén és a többi élőszereplő filmjükön elkövetett hibáikból? Az égvilágon semmit. Félreértés ne essék, az új Lilo és Stitchet meg lehet nézni, lehet rajta nevetni, gyerekközönséggel néztem, garantálom neked, hogy a kicsik halálra nevetik magukat rajta, és abban is biztos vagyok, hogy (időnként) a felnőttek is jól szórakoznak. És ez már nagy szó, legalábbis manapság, ha Disney filmről van szó. És nem is idegesítene a helyzet, ha…

A „Végső állomás: Vérvonalak” méltó visszatérés a korábban kissé megfáradt horror széria világába. Miközben hű marad a franchise alapjaihoz – a sors elkerülhetetlenségéhez, az előre megérzett tragédiákhoz és a brutálisan kreatív halálesetekhez –, a generációkon átívelő narratívájával és a jó öreg Tony Todd meglepően érzelmes búcsújával friss vért pumpál a sorozatba. DE MI IS AZ A VÉGSŐ ÁLLOMÁS? A Végső állomás (Final Destination) egy olyan horrorfilmsorozat, aminek az a különlegessége, hogy nem egy konkrét gyilkos vagy szörny üldözi a szereplőket, hanem maga a nagybetűs HALÁL. A franchise alapkoncepciója mindig ugyanaz: egy fiatal főszereplő látomást lát arról, hogy ő és a barátai…

Valamiért már a Mennydörgők* bemutatója előtt jó érzéseim voltak a Marvel legújabb filmjével kapcsolatban, ám még így is sikerült meglepnie: sokkal jobb, mélyebb és sötétebb lett, mint amire számítottam. És teljesen más, mint az eddigiek. És ez jó. Nagyon jó. A film egy csapat bé és cé listás Marvel hősről szól, akiket véletlenül összefúj a szél, és akik minden inkompetenciájuk ellenére egymás mellett kiteljesednek és nem érzik úgy magukat, mint egy rakás szerencsétlenség. Ismerős az érzés? Gondolom igen, mert minél fiatalabb generáció tagja vagy, annál inkább valószínű, hogy megcsapott már az elmagányosodás és a depresszió szele. Hogy hiába…