James Cameron hosszas hiátus után megszülte minden idők legnagyobb bevételű filmének folytatását, és azt kell mondanunk, hogy megérte kivárni.
Az ősszel vetítették a mozik újra az első részt, ezáltal volt szerencsém újra ellátogatni Pandorára, és bizony nagyon nem bántam meg, az egyetlen film, amit tényleg érdemes 3D-ben nézni a moziban. Eddig. Mert most már itt a folytatás, aminek sikerül még egy lapáttal rátenni a látványra. Mit eggyel? Úgy meghányja a vizualitás kazánját, hogy csak olvadozik tőle a néző, olyan erős a látványvilág, hogy végig elképedve nézi az ember, csodaszép minden egyes pillanata, annyira természetes minden egyes beállítás, hogy az ember nem hisz a szemének, a navik és az élőviláguk annyira valósnak tűnik, mint egy David Attenborough természetfilm. James Cameron újra elhozta nekünk minden idők leglátványosabb filmjét.
Brutál, amit ez a pali művel, a finálé pedig olyan akcióbomba, olyan bitang CGI-vel, ami mellett a Bosszúállók: Végjáték nagy fináléja tévéfilmnek tűnik. Jelentem, James Cameron olyan magasra tette a lécet, hogy ezután minden eddigi látványfilm kevésnek tűnik. De csak nagyon. Thanost imádtam, de ezután a film után nehéz lesz komolyan venni, a legutolsó CGI karakter is menőbb, élethűbb, mint ő, vagy bárki más a közelmúltból. Bevallom, nagyon vizslattam a filmet, vártam hol lóg majd ki a lóláb, hol csúszik el egy trükk, egy fényezés, valami, de nem, minden egyes képkocka a tökélyre van csiszolva. Imádom a Marvelt, a DC-t, a Star Warst, de hiába a giga költségvetésük, tele vannak félkész jelenetekkel, és unalmas, béndzsa akciókkal. Pandorán ilyesmi nem fordul elő, minden a helyén van, minden akció átélhető, jól koreografált, és hihető. Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, ilyet még nem láttál, hidd el.
A 3D zseniális, pedig én kifejezetten utálom a 3D-t, mindig felesleges parasztvakítás, és bárki készített 3D filmet, legyen az Alfonso Cuarón vagy Martin Scorsese, nem tudta olyan jól használni, mint Cameron. Beülsz a moziba, felteszed a szemüveget, és amit látsz, az sz@r, az előzetesek, az a néhány reklám, még a mozi 3D logója is, aztán elkezdődik a film, és minden a helyére kerül. Gyönyörű, mély képek, nem tolakodik, hanem hozzátesz az élményhez, segít még jobban elmerülni ebben a csodás világban.
És hogy jobb-e, mint az első rész? Nos, nem tudom. Nem is igazán tudja senki megmondani. Az első rész egy teljes kerek egész, a második viszont már franchise-t épít, így csak akkor tudjuk ezt megmondani, ha majd ez az új, nagyszabású történet véget ér. Mint mikor a Gyűrűk ura trilógia jött ki anno, nézted a Gyűrű szövetségét, és jó volt, ahogy ez a film is, de nem tudtad meghatározni, hogy tényleg minden a helyén van-e, minden történetszál fontos és szükséges-e, és bizony itt is ez a helyzet. Jelentem, engem nem zavar semmi, nagy és epikus eddig a történet, és fogalmunk sincs hol és mi a történet vége. Az első rész végén a navik sikeresen győzték le az embert, és küldték haza őket, de az emberek visszatértek, olyan létszámban, olyan fegyverekkel, olyan technológiával, hogy Jake Sullyéknak jelen állás szerint esélyük nincs, erejükből most már csak afféle gerilla hadviselésre futja. Az új erőviszonyokban a nagy toruk makto a túlélésért küzd, és még nagyobbá kell válnia ahhoz, hogy esélye legyen a végső győzelemre, és eme második rész ennek csak az első állomását mutatja be.
A karakterek a helyén vannak, Sully gyerekei fontos szereplőkké léptek elő, Neytiri kicsit háttérbe szorul, de cserébe olyan badass lesz a fináléra, hogy ezt könnyedén meg is bocsátom. És igazából nem ő már a női föszereplő, hanem Kiri, aki az első részben Sigourney Weaver által megformált Dr. Grace navi lánya, akit Jake-ék nevelnek, és egy abszolút csodás figura, a tippem az, hogy még inkább előtérbe kerül majd.
A cselekmény talán kiszámítható, de végig helyén van a szíve, többször is sikerült könnyet csalnia a szemembe, hiába tudom, hogy most jön az érzelmi csúcspont, hiába akarok ellenállni neki, mégis magával ragad az emóciók áradása. Az első rész pocahontaszozóit sose értettem, az volt első olyan földönkívüli inváziós sci-fi, ahol mi, emberek szálltunk meg egy másik bolygót, és nem az idegenek a miénket, és számtalan áthallása van az ember kizsákmányoló természetére, szóval az se olyan egyszerű film, akár csak ez.
És mint James Cameron fan, feltűnt, hogy sok jelenet, akció, helyzet, megidézi a rendező korábbi nagy filmjeit, a Titanicot, a Terminátort, vagy Bolygó neve: Halált, és én ezt roppant mód élveztem.
Végszó: A cselekmény nyilván nem váltja meg a világot, de mindvégi vérprofi munka, ha szerettétek az első Avatart, akkor ezt is látnotok kell, beülhet rá az egész család, mindenki jól fog szórakozni, mindenkit el fog gondolkodtatni, mindenkit le fog kötni, a látvány pedig garantáltan olyan, amit eddig még nem láttatok. Én már tervezem, hogy újranézem. Moziban. Sokszor. Nagybetűs MOZIÉLMÉNY. A végén kijössz a teremből, rád tör a valóság, és vissza akarsz menni. Pandorára.
