Az van, hogy féltem, hogy rossz lesz. De nem lett az. Jó lett. Szeretnivalóan jó. És az első dolog, ami a nézése közben eszembe jutott, az a Hihetetlen család (2004). És azt hiszem, ez a legnagyobb dicséret, amit a film kaphat.
Én azok közé tartozom, aki a maga idején csípte a Fox 2005-ös Fantasztikus Négyesét, és még szódával a 2007-es második rész is lecsúszott nekem. Nem magas kultúra, nagyon nem, de szórakoztató kis bé filmek voltak.
Most, hogy jött az új F4, előtte újra is néztem az elsőt, és bár nagyon nem öregedett jól, még most sem tudok haragudni rá. Újranéztem a 2015-ös verziót is, ami a maga nemében páratlan, de tényleg!
A Sötét lovag éra utáni szuperhősfilmek állatorvosi lova, ami annyira próbál komolyan vehető, drámai és felnőttes lenni, hogy közben teljesen elsikkad az, amiről valóban szólnia kéne: a Fantasztikus Négyes. És tudom, hogy van ‘94-es verzió is, de az nem azért készült, hogy emberek nézzék, hanem azért, hogy a film producerénél maradjanak a jogok.
Történt ugyanis, hogy Bernd Eichinger 1986-ban megvette a Marveltől a Fantasztikus Négyes filmes jogait, de azzal a feltétellel, hogy 1992 december 31-ig el kell kezdenie filmet forgatni belőle. Mivel ez komolyan nem jött össze, de a jogokat nem akarta elveszíteni, ezért felkérte a Zsé kategória akkori királyát, Roger Cormant, hogy 1 millió dollárból készítsen belőle filmet. Hogy ez mire volt elég? Elég, ha annyit mondok, hogy semmire? Akkoriban egy nagy hollywoodi film nem tudod 50 millió dollár alatt elkészülni. A ‘93-as Jurassic Park például 63 millióba került. De Eichinger nem is nagyon akarta bemutatni a förmedvényét, és arról is beszélnek, hogy a Marvel fizetett neki csak azért, hogy ne mutassa be. A lényeg: Eichingernél maradtak a jogok, így degeszre kereste magát, amikor a 2000-es évek elején a Fox bejelentkezett nála a Négyes jogaiért, a förmedvény F4 pedig a geek legendárium részévé vált, és vhs minőségben megtekinthető az internet sötétebb bugyraiban.
Visszatérve a Hihetetlen családra: a Pixar klasszikusa igazából egy szégyentelen Fantasztikus Négyes rip-off, de ezt nem negatívnak szánom. Fantasztikus Négyesebb, mint bármi, ami eddig a vászonra került Fantasztikus Négyes címen. A hangsúly az eddigen van. Mert az új Fantasztikus Négyes csodásan fogja meg a Marvel, és úgy igazából a szuperhősképregények legelső családjának lényegét. Közben Dominic Toretto felsírt valahol a gyönyörtől.
És ahogy a Hihetetlen család nagy elődje az eredeti Fantasztikus Négyes képregény, úgy az új Fantasztikus Négyes elődje a Hihetetlen család. És ez a legjobb dolog, ami ezzel a filmmel és Marvellel történhetett.
Nagyszerűen fogják meg a futurisztikus 60-as évek békebeli atmoszféráját, a világ, a hangulat, a kezdő összefoglaló montázs remekül hangulatba hoz és határol el a Marvel filmek eddigi világától. Mert ez a film nem a 616-os Földön játszódik (ez a szent idővonal), hanem a 828-ason (amit Jack Kirby után neveztek el így, aki Stan Lee mellett a Fantasztikus Négyes másik atyja, és aki 1917. 8.28-án született), így hosszú idő után az első film, amihez zéró háttértudás kell, önállóan élvezhető. A történet dióhéjban: a már létező Fantasztikus Négyesnek ezúttal a bolygófaló Galactus ellen kell megvédenie nemcsak az emberiséget, hanem a hamarosan érkező ötödik tagjukat, Reed Richards és Sue Storm fiát, Franklint.
Az van, hogy ez a film tud izgalmas lenni. És nem tudom mikor éreztem igazi, mélyről jövő izgalmat utoljára egy Marvel film alatt, de itt sikerült. Az üldözéses jelenet nemcsak ezen film, de konkrétan az év egyik, ha nem a legjobb jelenete. Kétszer láttam a filmet, lenyűgöző. De nemcsak ez, hanem sok minden más is. Ahogy az Ezüst Utazó kinéz, az csillagos ötös, Galactus élő és lélegző és fenyegető lény, a Lény ilyen jól még sosem nézett ki, miközben a szeme többet mond minden szónál, Ebon Moss‑Bachrach alakítása átsüt a CGI karakteren. Joseph Quinn, mint Fáklya is nagyon működik, a srác kisugárzásában van valami a fiatal Robert Downey Jr-ból, valami sárm, ami egészen megfoghatatlan, és azt hiszem, hogy jobb színész lesz belőle, mint Downey Jr-ból.
És ott van még Fantasztikus Pedro! Esküszöm, hogy bírom Pascalt, de azért kicsit tele van a tököm vele, hogy már mindenhol ott van. Azzal meg még jobban, hogy sokszor alfahímet játszik, ami engem eléggé zavar, mert ha csak egy interjút is hallottál már vele, akkor tudod, hogy az igazi Pedro minden, csak nem egy tesztoszteronbomba. És komoly kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy Reed Richardsot “elpedrózza”, de végül nem így lett. Működik az alakítása, ahogy Vanessa Kirby-é is, ami még nagyobb meglepetés számomra. Én ebből a nőből eddig semmit nem néztem ki azon kívül, hogy sidechick legyen egy akciófilmben, erre azt kell mondjam, hogy ő lett a Marvel nagybetűs ANYUKÁJA. Ezt nem láttam jönni, annyira nem, hogy az elmúlt egy évben a párommal rendszeresen megbeszéltük miért lesz Pedro és Vanessa is sz@r a szerepében, erre fel most az van, hogy nem tudok belekötni. Gratulálok Feige, remek casting!
És hibái ellenére remek a film is, intergalaktikus, világrengető kaland, aminek a fókuszában egy család áll. Nincs megalomán pusztítás orgia, most minden akció, minden látvány effekt azért került a filmbe, hogy a Marvel első családját naggyá tegye, akiket az tesz naggyá, hogy történjék bármi, ők emberek maradnak, akikre jó felnézni.
Kiemelném még, hogy látvány szempontjából is új szelek fújnak a Marvelnál, amit lehet leforgattak, miniatűröket, modelleket használtak, és ez meglátszik a végeredményen. A WandaVíziót is rendező Matt Shakman itt most végleg megmutatta, hogy helye van korunk nagy popcorn mozi direktorai között.
Michael Giacchino! Ó, Michael Giacchino! The Man, The Myth, The Legend! Korunk egyik legjobb zeneszerzője (Pókember: Hazatérés, Batman 2022) megint olyan zenét vert oda, hogy elképesztő! Olyan zenét, ami klasszikussá teszi majd ezt a filmet.
Mert zene nélkül ez a film 10 – es skálán 7-8, de a zene miatt 9-10-nek érzed.
És hogy a nagy nyári szuperhősfilmek közül ez jobb, vagy a Superman, azt én nem tudom és nem is akarom eldönteni. Mert szeretem mindkettőt.
