Szanaszét szaggatta a közvélemény az új Hófehérkét, be is buktázott vele a Disney, de azóta már az új filmjük, a Lilo és Stitch pörög a mozikban. És mit tanultak a korábban a Hófehérkén és a többi élőszereplő filmjükön elkövetett hibáikból? Az égvilágon semmit.
Félreértés ne essék, az új Lilo és Stitchet meg lehet nézni, lehet rajta nevetni, gyerekközönséggel néztem, garantálom neked, hogy a kicsik halálra nevetik magukat rajta, és abban is biztos vagyok, hogy (időnként) a felnőttek is jól szórakoznak. És ez már nagy szó, legalábbis manapság, ha Disney filmről van szó.
És nem is idegesítene a helyzet, ha ez egy új cím lenne. De nem az! Mind tudjuk, ismerjük, szeretjük a 2002-es eredeti animációs filmet, ami jó, méghozzá nem kicsit jó.
Időtlen klasszikus, gyerek és felnőtt egyaránt élvezi, miközben bazi erős mondanivalóval rendelkezik. Egy kisebb csoda, meglepő mélységekkel. És mennyire tud az új a nyomába érni? Semennyire.
A remake legjobb pillanatai azok, amikor egy az egyben az eredeti képsorokat forgatták újra, egyébként meg minden újítás, eltérés, továbbgondolás totál félre megy benne. Nagyszerű munkát végeztek a készítők, mondhatnám, de akkor hazudnék. Olcsóbbá, butábbá, unalmasabbá, hitványabbá, bazáribbá tették az eredeti művet, meg persze hosszabbá, amitől persze nem tartalmasabb, hanem csak döcögősebb, darabosabb, sótlanabb lesz a film. Ha a 2002-es egy 10/10-es film, akkor ez egy 10/5-ös. Jó, legyek jóindulatú, hatos. És ismétlem, nem fáj megnézni, csak ez a film nem a maga jogán lesz sikeres, hanem azért, mert az emberek szeretik az eredetit. Ha ez a film nem Lilo és Stitch, hanem mit tudom én, Lilu és Béla, a csillagmacska, akkor bukó az egész.
A film dramaturgiailag sokszor olyan, mintha az ember valami Disney Channel originált nézne, lagymatag középsz@r, ugyanakkor azt kiemelném, hogy a főszereplő Lilót alakító kislány zseniális telitalálat, nagyszerű, amit művel. Minden más szereplő rosszabb, mint az eredetiben, még Stitch is, aki hiába van szépen animálva, egy pillanatig nem tudod róla elhinni, hogy kutya lenne. Az eredetiben azért sokkal könnyebb benyelni a szkript ezen fordulatát, mert egy rajzfilmbe belefér, tágabbak a határok, egy élőszereplős filmbe viszont nem, és sokszor csúnyán döccen is a film emiatt.
Amellett is nehéz szó nélkül elmenni, hogy csodálatos akciójelenetek hiányoznak belőle, az eredetiben Stitch megmutatja igazi erejét, hogy miért számít pusztító fegyvernek, itt viszont ebből szinte nem kapunk semmit.
De nem is ez a legfájdalmasabb, hanem az, hogy érzelmileg is sikerült erőteljesen kigyomlálni az eredetit. Stitch és Lilo kapcsolata is felszínesebb lett, hiába, bűn volt kihagyni a rút kiskacsa szálat, amitől az egész film szétesettebb. Minden újítás rosszabbá teszi az újat, de az, amit a fő mondanivalóval műveltek, az megbocsáthatatlan.
Az eredeti fő mondanivalója: az ohana azt jelenti, család, és a családból senkit se hagyunk magára. Az eredetiben Lilo nővére, Nani mindent megtesz, hogy együtt maradjanak a testvérével, fiatalon szakad rá az élet, de helyt áll. Itt az a vége, hogy Lilót és Stitchet ráhagyja a szomszédra, ő meg elmegy egy nagyvárosba tanulni. F@sza. Olyan szinten idegbe jövök tőle, hogy most is fel tudnám borítani az asztalt, amin írok. Hat éves Lilo, meghaltak a szüleik, csak ők vannak egymásnak, meg most már Stitch, de ő lelép, mert megérdemli. Csodaszép üzenet, Disney.
Az ohana már azt jelenti csá, és ha neked úgy könnyebb, hagyd hátra a családot.
