Új horror franchise van születőben! Gyilkos animatronikus robotok egy lepukkant játszóházban, amire éjszakánként biztonsági őr vigyáz. De ki vigyáz a biztonsági őrre?
A film egy bazi sikeres túlélő horror videójáték filmes adaptációja, több része is van, így a filmkészítők egy kész kánont vihettek a vászonra. A játékot én nem ismerem, úgyhogy Five Night at Freddy’s szűzként ülhettem a film elé, tettem ezt elég lelkesen, mivel szeretem a horrort, a gyártó Blumhouse stúdió pedig bizakodásra adott okot, mivel egy horrorra szakosodott filmstúdióról van szó. Ők követték el többek között az Insidious filmeket, a Széttörvét, a Purge – Bűn éjszakája filmeket, az Upgrade-et, a Sinistert, a Parajelenségeket, a legutóbbi Halloween trilógiát és az idei M3gant is. A stúdió mottója, hogy hollywoodi mértékhez képest kis költségvetéssel és nagy kreativitással dolgoznak, épp ezért sikert sikerre halmoznak.
A sajtó külföldön és Magyarországon se kifejezetten szereti az Öt éjszakát, a közönségtől viszont rendre jó értékeléseket kap, és annak ellenére is nagyon sokan nézik meg moziban, hogy Amerikában a mozis bemutatóval egyidőben streamingen is debütált a Peacock-on, emiatt pedig szinte azonnal felkerült a torrent oldalakra is. És mégis, az első hétvége után 132 millió dollárt költöttek az emberek Öt éjszaka mozijegyekre a világon. 20 millióba került a film, tehát már most garantált a folytatás. Szóval kíváncsian ültem le a film elé, nagyon érdekelt miért tudja ennyire megfogni a horror rajongókat. És megnéztem, és nem tudom. De tényleg nem.
Talán a videójátékok miatt már eleve akkora rajongótábora van, amitől a film minőségétől függetlenül sikerre lett ítélve. Hangsúlyoznám, nem egy rossz filmről van szó, a kritikusok sz@rozását nem értem, ez nem egy rossz film. De a nézők rajongását sem értem, mert ez nem egy jó film. Hanem olyan kis közepeske. Az ember el van vele, amíg nézi, van atmoszférája, hangulata, a színészek rendben vannak, az animatronikus bábuk babák, jól néznek ki. Mozgatni azonban nem nagyon sikerül őket, a szűkös költségvetés miatt nincsenek sokat mozgásban, a jeleneteik sokszor “Cápásan” vannak megoldva, ugye Spielberg híres kult klasszikusában is azért látjuk csak hébe-hóba a cápát, mert nem tudták normálisan mozgatni és tök bénán nézett volna ki akcióban, ez a megoldás azóta iskolát teremtett és számtalanszor használták már a filmesek. Egyébként lehet ezt a módszert jól használni, ehhez viszont az kell, hogy a végén azért elszabaduljon az addig alig látott szörnyeteg. Lásd Cápa, a film végén egész sokat látjuk mozgásban, vagy a Terminator első része, ahol a már felrobbant, lecsupaszított endoskeleton tör megállíthatatlanul Sarah Connor életére. Itt viszont a nagy finálé elmarad, ugyanolyan félmegoldásokkal ábrázolják a gyilkos kabalafigurákat, mint addig. A film legjobb része valamikor a közepén történik meg, amikoris betörőkkel számolnak le Freddy kis kedvencei. Vér nem sok van a filmben, de azért itt-ott így is feszegetik a 16-os karika határait, és jumpscare is akad szép számmal, sajnos sok olyan is, ami nem működik. A sztori döcög, nem rossz, csak nem igazán találja a fókuszát, ott magyaráz meg dolgokat, ahol nem kellene, és ott nem magyaráz, ahol kellene. És miután megtudod mitől élnek a bábok, már nem is igazán félelmetesek. Ahogy a főgonosz Freddy sem. Amúgy egyszer mindenképp nézhető filmről van szó, ami velem szemben a rajongóknak biztos sokkal többet ad, tele van utalásokkal, easter eggekkel és minden mással, amitől a videójátékok kedvelői megszólítva és szórakoztatva érezhetik magukat. Nekünk, mezei mozinézőknek meg egy közepes horror jutott. Az is valami.
