Az van, hogy rég szívatott már meg így írói csapat, mint most a Pingvin sorozatnál. Nem kicsit tettek cumira, hanem nagyon. De először beszéljünk minden másról.
Matt Reeves Batman mozijának folytatásaként került fel a Maxra a Colin Farrell fémjelezte sorozat, amiben a filmben megismert, sánta Oswald Cobblepot ezúttal főszerepben mutathatja meg milyen a gengszter élet. A sorozat jól szövi tovább Reeves Gothamének történetét, még jobban megismerjük Gotham lakóit, utcáit, helyzetét, és a nyolcadik rész végére pedig végképp megértjük miért egy minden rossz arcot péppé verő álarc mögé bújó önbíráskodó milliárdos az egyetlen jó megoldás a város megmentésére.
Mindezt Oswald szemszögéből láthatjuk, aki egy igazán piti bűnöző, egy huszadrangú arc a városban, aki viszont mer nagyot álmodni. Az ő felemelkedéstörténete a sorozat, és az a helyzet, hogy az íróknak sikerül elérnie, hogy a Pingvin szimpatikussá váljon. Durván szimpatikussá. Megismerjük a hétköznapjait, hogy dongalábúként mennyire meg kell küzdenie a hétköznapi feladatokkal, hogy milyen lenézett senkiként megpróbálni elérni valamit az életben. Victor Aguilar személyében kap egy szárnysegédet, és a köztük lévő kapcsolat viszi el a hátán az egész sorozatot. Victor egy árva nincstelen senki, akit Oz vesz a szárnyai alá, afféle apafigurává válik számára, az utolsó részre teljesen összenőnek, mondhatni családdá válnak. Csodálatosan működik ez a szál, ahogy Sofia Falcone-é is, akit a főképp az Így jártam anyátokkal-ból ismert Christin Milioti hoz pazarul. Az apja bűneiért meglakoló Sofia története is bitang erős, de még ezt is felülírja Oz története. Komolyan mondom, már az első rész végére elérték, hogy neki drukkoljak az egész sorozat alatt. Csodásan vezettek meg az írók, a sorozat underdogjává, az esélytelenebb féllé tették meg Ozt, és egészen a nyolcadik rész legvégéig úgy voltam vele, hogy én már annyira csípem ezt a Pingvint, annyira tudok vele azonosulni, hogy azt szeretném, ha a Batman kettőben ő nyomná majd le a Denevérembert, és nem fordítva.
És aztán eljött a végjáték, a sorozat fináléja, az utolsó 10 perc. És ekkor az írók benyomtak egy akkora maflást, hogy azóta is szédelgek tőle. Oz anyja agyvérzést kap, így Oz soha nem tudja megmutatni neki, hogy a csúcsra ért. Senki más nem maradt Oznak, csak a kis Victor. Eggyé váltak, megvallják, hogy csak egymásra számíthatnak. Megkapó, megható pillanat, ahogy éjszaka a folyóparton ülve zajlik ez a jelenet.
Aztán Oz megöli Victort. Mi a fa@@?
És a karakter, a Pingvin, akit eddig ismertem, és minden hibája ellenére szerettem, nincs többé.
Gyűlölöm.
Tiszta szívből gyűlölöm.
És már alig várom, hogy jöjjön a Batman 2., és a Pingvin fújja a vért az orrán, száján keresztül. Alig várom, hogy Batman igazságot tegyen rajta. A zsigereimben érzem, mennyire boldoggá fog tenni.
És ez a sorozat nagy tette. Hogy átver, ha hagyod magad, ahogy én hagytam magam. Ha a közeledbe engeded ezt az elszabott pszichopatát, ha hagyod, hogy a barátoddá váljon, akkor a sorozat vége úgy fojt meg, ahogy Oz fojtotta meg Victort. És ez a húzás ZSENIÁLIS.
Eleve kevés sorozat van, ami részről részre egyre jobb, egyre inkább emeli a tétet, de olyan, ami végül úgy zárul, hogy az egész addig látottakat új perspektívába teszi, még kevesebb. Perspektíva váltás szempontjából nekem a Loki második évadjának a vége volt ilyen. Victor halálához fogható döbbenetet meg nem is tudom mikor éreztem utoljára. Sokat gondolkoztam, de csak a Trónok harca Vörös násza jut eszembe, talán az volt az utolsó, amikor ennyire nem láttam jönni a tragikus fordulatot, mint most.
Egy szó mint száz: ez a sorozat remek. Kellően képregényfilmes, de kellően drámai is. Jó, van benne néhány béna megoldás, főleg akciójelenetek közben, de magával ragad, minden történetszála érdekes, például Oz és az anyja kapcsolatáról még egy szót se szóltam, pedig az egy szál maga el tudná vinni a hátán az egész sorozatot. Ahogy Sofiáé is.
Az a nő konkrétan megkapja a tökéletes bosszúsztorit. Semmi rosszat nem tesz, mégis az Arkhamba kerül, onnan szabadulva pedig bosszút áll azokon, akik oda juttatták. A családján. No meg persze Ozon is próbál, aki szintén vastagon benne volt abban, hogy oda került, és ugyan végül elbukik, de mégis sikerül neki. Mert szembesíti Ozt azzal, hogy az anyja sose szerette, és amit Oz élete legszebb pillanatának hisz, mikor táncolt az anyjával a klubban, az teljesen más, mint amire Oz emlékszik. Szembesíti Ozt azzal, hogy az anyja sose szerette, hogy egész életében a halálát kívánta. Ezért cseréébe legvégül Oz is bosszút áll Sofián, a pokolba küldi, mondja Sofiának. Sofia azt hiszi, hogy lelövi, de Oz tudja mi az igazi pokol Sofia számára: visszadugja az Arkhamba.
Colin Farrell Oscar-díj szinten hozza a Pingvint, Christin Milioti pedig felnő a szintjére, a Victort alakító Rhenzy Feliz pedig annyira szerethető, amennyire egy ilyen mellékszereplőt szeretni lehet. A rendezés, a látványvilág sorozat szinten teljesen rendben van, nyilván nem olyan szép az operatőri munka benne, mint a 2022-es Batman-ben, de ez nem is elvárás vele szemben. Egy-két dologba bele tudnék kötni, főleg az akciójelenetek sablonos továbbgörgetése az, ami nagy negatívum, de őszintén szólva nem érdekel, ez a sorozat olyat adott, amiért csak köszönetet mondhatok.
