2025 van, ergo nehéz, sőt, inkább lehetetlen olyan zombi filmet készíteni, amit nemhogy komolyan tudsz venni, de a SOKKhatása alá is kerülsz. A 28 évvel később ilyen.
Bizony. 23 évvel a 2002-es 28 nappal később, és 17 évvel a 2007-es 28 héttel később után befutott a harmadik rész, mit befutott, konkrétan rárúgta az ajtó a komplett műfajra!
28 évvel a Düh kór elterjedése után (lásd 28 nappal később) hiába próbálta visszatérni az élet a normális kerékvágásba (lásd 28 héttel később), Anglia még mindig karantén alatt van és a vírus még mindig fertőz. A tucatnyi megmaradt normális ember kisebb közösségekben próbál túlélni, miközben a vírusfertőzöttek még mindig tombolnak az országban.
Ez az alapszitu, egy ilyen kisebb közösség életébe pillanthatunk be, hogy aztán útnak induljunk a körülöttük lévő veszélyekkel teli világba.
A 28 nappal később anno maga volt a frissesség, konkrétan az első film volt, amiben a zombik nem csak csoszogtak, hanem mentek, mint a gép. Tudom, azóta már az se meglepő, ha a zombik gyorsak egy filmben, de akkor se lehet elvenni tőle, hogy ő volt az első. Ez, valamint Alex Garland forgatókönyve és Danny Boyle rendezési stílusa a horror panteonjába emelte a filmet. A 28 héttel később nem lett olyan jó, mint az első, de még így is bőven a jóféle horrorok táborába tartozik.
És most, 2025-ben folytatták a Düh kór sújtotta Anglia történetét, és milyen jól tették.
Csodás, erős és brutális filmet kapunk, ami úgy szaggatja szét a lelked, mint egy zombi horda a testet.
Nem hiszitek el, de 4 napja láttam és még mindig a hatása alatt vagyok.
Legelőször is: baromi izgalmas. Minden, amit a The Last of Us sorozatváltozatából kispóroltak, itt megkapod, átérzed, hogy ez egy minden pillanatában veszélyes világ, hogy ha csak egy kicsit nem figyelsz, már véged.
Másodszor: az akció elképesztően nyers. Szakad, aminek szakadni kell, és minden zombi halál olyan, hogy csettintesz, na, ez igen!
Aztán ott van még a látványvilág, ami extrém különleges. A filmet iPhone 15 Prókkal vették fel, amitől a képi világ egyszerre szép, szemcsés, éles, elmosódott, de mindenekelőtt nyugtalanító. A zombik élethűek, vagyis, érted, elhiszed, hogy ilyenek lennének, ha lennének. Danny Boyle újra bizonyítja, hogy korunk egyik legunikálisabb stílusú rendezője, és az lehet, hogy ő öregszik, de a filmje olyan lendületes, mintha egy ifjú titán készítette volna.
A színészek? Le a kalappal mindenki előtt. Aaron Taylor-Johnson már rég nagybetűs világsztár lehetne, ha állandóan ilyen minőségű filmekben szerepelne és nem Kravenekben. Jodie Comer karakterútjától elsírtam magam, annyira adja, az ifjú Alfie Williams szintén remek, Ralph Fiennes pedig egy újabb legendás szerepben tetszeleg.
De ennyit a színészekről és a starpowerről, a film nem ez, hanem egy igazi zsigeri élmény, előhozza az ösztönlényed, de közben fájdalommal eteti meg a felettes éned. Az eredmény: az egyik legjobb zombifilm evör. Mondanám, de valamiről nem beszéltünk még:
A 28 évvel később nem egy trilógia záródarabja, hanem a 28 nappal filmek zárótrilógiájának nyitódarabja! Bizony, jövőre jön a következő rész, és ha mindkét új rész sikeres lett, akkor elkészül a záró rész is. Két hét alatt 125 milliót hozott, 60 millióba került, szóval tuti, hogy ez a trilógia elkészül. Viszont a folytatásoktól függ, hogy mennyire jó ez a rész, mert a vége bizony lógva marad, erre jobb, ha felkészülsz.
