2024-ben az IMDb szerint több mint 18 ezer filmet mutattak be a világon, ami ha csak filmenként másfél órát számolunk, akkor is 27 ezer óra, tehát ha éjjel-nappal filmet nézünk, akkor 1125 napra lenne szükségünk ahhoz, hogy teljesen képbe kerüljünk az idei felhozatallal. Szóval nyilván nem láttam minden idei filmet, A szert például jelen pillanatban nagy hiányosságomnak tartom az idei felhozatalból, de azért bőven láttam annyit, hogy össze tudjak belőle állítani egy top 10-es listát.
Kezdjük is!
11. Kettes számú esküdt
Hogy csalással kezdjek, a top 10 11. Helyezettje Clint Eastwood legújabb rendezése, amit nem valószínű, hogy valaha újranézek, de egy olyan erős tárgyalótermi drámáról van szó, hogy erre nincs is szükség, a film örökre belém égett. Nem vág földhöz, de másfél hete láttam, és egyre inkább úgy érzem, hogy kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem, az utolsó képkockát például nem hiszem, hogy valaha elfelejtem.
10. Abigail
Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett a kedvenc horror-rendezőpárosommá vált a 2019-es Aki bújttal, és nagyon bírom azt is, ahogy a Sikoly franchise-t feltámasztották az ötödik és hatodik résszel. Az Abigail egy vicces-csavaros horror egy csapat bűnözőről, akik elrabolnak egy kislányt, azonban kisvártatva kiderül, hogy nem a kiscsaj az áldozat, hanem ők, mert a kis Abigail egy vámpír. Nem olyan jó, mint az említett Aki bújt, de aki szereti a sötét humort és a horrort, annak bátran ajánlom.
9. Challengers
A Zendaya édeshármasával beharangozott sportfilm nem feltétlenül a teniszről szól, hanem három ember kapcsolatáról, mindez párját ritkító rendezői stílusban tálalva. Luca Guadigno mesteri módon mutatja be érzelmi kapcsolatainkat, elgondolkodtat, miközben egy percre nem unalmas, pedig nincs könnyű dolga, úgy meséli el a woke korában két srác látens meleg kapcsolatába belekavaró csaj történetét, hogy az tanítani való. Hidd el, sose gondoltam volna, hogy ez a téma számomra lehet ilyen érdekes.
8. Polgárháború
A disztópikus, de egyáltalán nem távoli jövőben Amerika harcban áll önmagával (mondom, hogy nem távoli), és az egész helyzetet az országon átkelő újságírók szemszögéből láthatjuk. Alex Garland filmje okos, nem foglal állást, csak bemutatja a helyzetet, a film nagy mondanivalója azonban nem ez, hanem a feltörekvő fotós és a már befutott, kiégett fényképész kapcsolata, mindketten tanulnak a másiktól, és ezt a kapcsolatot nem kerülheti el a tragédia. Zseniális, ahogy bemutatja a siker felfelé és lefelé vezető útját.
7. Rebel Ridge
Jó film és netflixes! Kiégett kisvárosi bosszúsztori, ami sokkal intelligensebb és mélyebb, mint hasonszőrű társai. Metsző atmoszféra és a főszereplő személyében lehetséges, hogy új hollywoodi sztár született.
6. Furiosa
Csúnyán elbánt a sors a Mad Max 4. rész előzményével, pedig korántsem lett rossz, sőt, vagány, veszélyes, telis-tele emlékezetes figurákkal és olyan akciókkal, hogy a fal adja a másikat. De ha a Harag útjához méred, akkor nyilván gyengébb, de még így is az év egyik legkedvesebb filmélménye számomra.
5. Hang nélkül Első nap
Lehet, hogy sokkal jobban szeretem a Hang nélkül franchise-t, mint kellene, de hát mit lehet tenni? Ahogy az eddigieknek, ennek is megvan a párját ritkító atmoszférája, a hangra támadó szörnyek értő kezekben még mindig működnek, de a filmet nem ez, hanem a két főszereplő emeli azokba a magasságokba, hogy a listámon szerepeljen. Lupita Niong’O és Joseph Quinn Oscar-díjas alakítást nyújt, egy zsánerhorrorban. Ez a két karakter, és ahogy az említett két színész eljátssza, az nekem nagyon adja.
4. Dűne: Második rész
Mint moziélmény, idén ez adta nekem a legjobban, nagyon jól állt neki a mozi nagyvászna és hangrendszere. Mikor Atreides először lovagolja meg a homokférget, és a hanghatásokba beleremeg a szék, amiben ülök, az felejthetetlen élmény, olyan, amit otthon nem tudsz átélni, mindegy, mekkora a 4k-s tévéd, vagy milyen a házimozi rendszered.
Innentől kezdve viszont olyan képlékeny a helyzet, hogy a top 3 filmjeit szinte egyformán szeretem, és már írás közben is többször megcseréltem őket, hogy melyik a jobb.
3. Deadpool és Rozsomák
A Zsémbes Zsoldos harmadik eljövetelének egyetlen célja volt, és az a szórakoztatás. És azt bizony csont nélkül teljesítette! Háromszor láttuk moziban, mindháromszor halálra nevettük magunkat, és azóta így van ez otthon is. Egyébként szerintem nem igaz, hogy nincs sztorija, mert igenis van, az új Rozsomák történetében és Deadpool nagybetűs, önfeláldozó hőssé válásában van akkora érzelmi potenciál, hogy erős gerince legyen a magát minden másban egyáltalán nem komolyan vevő filmben.
2. A kaszkadőr
Az van, hogy ez a film csodásan hozza a régi 80-as évek végi, 90-es évek eleji akciófilmek hangulatát, megspékelve poénokkal, szerelemmel, mindezt egy kaszkadőrök iránti tisztelgésbe csomagolva. Annyira feel good film, nem győzöm újranézni. És minden egyes alkalommal működik. Nem kihagyhatatlan klasszikus, amit mindenkinek látni kell, de az én szívemben helye van.
1. Alien: Romolus
Most küldenek el sokan a jó édes anyámba, de ez van, imádom az új Alient. Mert imádom szinte az össze régit is, ez az új pedig visszarepített a gyerekkoromba. Nagyra nyílt szemekkel bámultam a moziban, hogy végre van egy friss, erős, ötletes új Alien film. Igen, még a végét is, még a végső szörnyet is szeretem. És az a Fede Alvarez rendezte, aki a 2013-as Gonosz halottat vagy a 2016-os Vaksötétet. Számomra mindhárom film etalon.
Ez volt az én listám, és mint ilyen, egyáltalán nem szentírás, úgyhogy nyugodtan oszd meg velem kommentben mik voltak a te kedvenceid.
