Az elején le kell szögeznem, hogy imádom a Sikoly filmeket, éppen ezért nagyon vártam az új részt, és nagyon nem örültem, amikor kiderült, hogy a magyar korhatár bizottság megkínálta egy x korhatár besorolással, így a mozik csak este 10 és hajnal 5 között vetíthetik. A vicc az, hogy a környező országokban és Amerikában is csak 18-as karikát kapott, így totál érthetetlen a magyar bizottság döntése, de hát ez van, biztos van benne valami durva dolog, gondoltam, vagy melegek, vagy migránsok, vagy valami, amit a nagy keresztény országunk nem néz jó szemmel. És elmentem, és megnéztem, és nincs benne ilyesmi. Jó, melegek nyilván vannak benne, de nem számottevően, nagyon nem, úgyhogy csak az lehet a probléma, hogy félreértették a látottakat. Mert vér és gyilkosság van benne bőven, és azt hiszem a film végi leszámolást túl komolyan vette a korhatár bizottság Szomszédokon szocializálódó tagja. De bánja a kánya, mint kiderült, kicsiny hazánkban a korhatár bizottság döntése nem szegte kedvét a slasher rajongóinak, akik durván 26 ezren látták az első hétvégén a filmet a mozikban, ami egészen elképesztő, még soha nem nézték a Sikoly franchise egyik részét sem egy hét alatt ennyien Magyarországon. És a film is jó.
Igen, egy horror széria hatodik része, és jó. Nem kicsit, nagyon. Nyilván nem ér fel az első részhez, ami még mai szemmel nézve is hatalmas klasszikusnak számít, de a széria második-harmadik legjobb filmjének a pozícióját nyugodt szívvel pályázza meg. És ez igenis nagy teljesítmény egy olyan slasher sorozattól, aminek már az első része is görbe tükröt tartott a slasher műfaja elé. És ez most is tök jól működik, nem veszi magát vérkomolyan, lehet rajta nevetni, gonosz, társadalomkritikus, mint az összes eddigi rész, de lehet rajta izgulni is, mert a karakterek működnek, szerethetőek, jó nézni őket, ezért nem akarod, hogy meghaljanak.
Amúgy sokan nevetnek, mikor azt mondom, hogy társadalomkritikus, pedig az, a horror műfaj egyik legjobb tulajdonsága, hogy legelőször reagál az aktuális társadalmi problémákra, például az 1997-es második részben Jada Pinkett Smith idegesítő karaktere azon nyavajog, hogy miért nincsenek négerek a horrorokban, miért csak mellékszereplők, meg ilyenek, erre a barátja meg azzal reflektál, hogy “Csontfekete filmet akarsz? Fekete jelmezek, fekete stáb, fekete vér, Fekete Péter?”, és bumm, manapság a Fekete Párducok korát éljük, és a fekete horror is megvalósult, gondolj csak Jordan Peele filmjeire.
Ebben a filmben a szabad szerelem a kritika része, amikor Jenna Ortega karaktere úgy dönt, hogy lekúratja magát egy jóképű tökfejjel, és a tesója közbelép, hogy talán nem ez a legjobb módszer arra, hogy összetört lelkét rendbe szedje.
De nagyon elkalandoztam, a lényeg nem ez, hanem az, hogy horrorként is működik. Szellempofa brutál kemény jelenetekben kaszabolja sorra a népet, az erőszak sokszor rajzfilmesen eltúlzott, de pont ezért szeretjük. Az új filmek legnagyobb húzása viszont továbbra is Billy Loomis lánya, Sam Carpenter, aki a testvérét, a Jenna Ortega által játszott Tarát védi, miközben benne van apja gyilkos ösztöne, és folyamatosan az ellen küzd, hogy pszichopata énje ne uralkodjon el rajta. Ez a húzás, és a két főszereplő olyan jól működik, hogy fel se tűnik az embernek, hogy ebben a részben nem szerepel Sydney Prescott, a széria final girl-je. Mintha Ellen Ripley nélkül csinálnál Alien filmet, és működne, úgyhogy nagy truváj ez kérem szépen.
Courteney Cox viszont hatodjára is itt van, és cserébe kap egy hatalmas egy az egy elleni jelenetet Szellempofával, ami feszült, izgalmas, okos és élvezetes. Ahogy a film másik nagyjelenete is, a metrózás, ahol hőseink egy horrorjelmezesekkel tömött metrókocsin próbálják kitalálni melyikük lehet a gyilkos.
De hogy mondjak rosszat is: a Sikoly 4-ből visszahozott Hayden Panettiere nagyon nem működik, egy pillanatra se hiszed el róla, hogy FBI ügynök, bármikor feltűnik, csak kizökkent az élményből, és….
…Ahogy az előző részben, itt sem jön ki jól, amikor fény derül a gyilkos kilétére, mert Szellempofának erőteljese fellépése van, amit az őt játszó kaszkadőr kölcsönöz neki, a testbeszéde, méretei, mind tekintélyt parancsoló, épp ezért nehéz elhinni, hogy tényleg az a gyilkos, aki.
De annyira nem húz fel ez a dolog, még mindig imádom ezt a szériát, és kíváncsian várom a következő részt. És azt hiszem lassan eljön az ideje egy Horrorra akadva filmnek is!
