David Attenborough
Ez az ember mindannyiunk szívében lakik. Ha láttál már természetfilmet, akkor tudod ki ő. Maga a természetfilm műfaja sem létezett, mielőtt ő el nem kezdte csinálni. És nem tudom hol kellett élnie annak az egyénnek, aki nem ismeri. Jellemzően még gyerekként találkoztunk vele, az ő segítségével ismertük meg a bolygót, ahol élünk, általa lett fogalmunk az állatvilágól és annak szépségeiről.
A brit legenda 94 éves. Már rég visszavonultan élhetne, de ő visszatért még egy menetre. Még egy utolsó dokumentumfilmre, amiben számot vet az életéről. Jogosan ünnepeltethetné magát, de őt más fából faragták. Most is visszaszorítja egóját, és a néző fókuszát nem magára irányítja, nem magának állít szobrot, hanem figyelmeztetni próbál.
Bolygónk vészesen melegszik, ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek. És a folyamat már réges-rég elkezdődött, még Attenborough pályájának elején, az ötvenes években. Az emberiség a világháború után exponenciális népességnövekedési pályára állt, ennek pedig egyenes következménye a biodiverzitás elvesztése.
Már nem a természet részeként létezünk, hanem magunk alá rendeltük azt. Együtt élünk vele, de rabláncra vertük.
A populáció növekedésével a lánc, amin tartjuk, egyre rövidebb. A bilincs a lába szárán egyre szorosabb. Az ételadag előtte egyre kisebb, a víz a táljában egyre mocskosabb.
A legdurvább az egészben az, hogy nekünk van szükségünk rá, és nem neki ránk, mégis így bánunk vele. Ha hülyék vagyunk, és ökokatasztrófába vezetjük a Földet, akkor az élővilág nagyrésze elpusztul.
De mi is.
A jövő kiszámítható. Élet mindig lesz ezen a bolygón. Az ember előtt is volt, és utána se lesz másképp.
A kérdés tehát nem az, hogy vagyunk-e olyan kegyesek, hogy megmentsük a Földet, hanem az, hogy megmentsük-e az emberi fajt. Magunkat.
Most gazdasági világválsággal kell szembenéznünk. Hatalmas kihívás, de nem a Covid-19 következménye, az csak az utolsó csepp a pohárban. A kapitalizmus az állandó növekedés megszállottja. Folyamatosan az ipar határait feszegetjük, miközben teljesen kizsákmányoljuk a természetet. Megoldás? Nem a kapitalizmus rossz, hisz hatalmas jólétet hozott, sose volt még az emberiség ilyen bőségben, hanem csak finomhangolásra szorul. Hogy ne hátrányt jelentsen egy piaci szereplőnek, ha környezettudatos, hanem előnyt.
Mert most a piac szabályai szerint a lehető legkisebb befektetéssel a lehető legnagyobb haszonra kell szert tenni a lehető legrövidebb időn belül. És aki környezettudatos, az többletköltséget vállal, ami akkora teher, amit nem engedhet meg magának, ha nem akar lemaradni az állandó piaci versenyben. Mert aki lemarad, az kimarad.
Cserébe rohamosan éljük fel a bolygó tartalékait. Megálljt kell parancsolni az állandó növekedésnek, be kell állni egy szintre és stabilan tartani.
Újra összhangba kell kerülnünk a környezetünkkel. Ez az egyetlen megoldás. Mindenre.
Hogy ne jöjjön újabb gazdasági válság, hogy ne legyen menekültválság. Mert az is ennek a következménye. A menekültválság megszűnik, ha a felmelegedést visszafordítjuk. Mert jellemzően onnan menekülnek most az emberek, ahol a klímaváltozás miatt már élhetetlen a Föld. Nincs étel, terméketlen a talaj, nincs ivóvíz. Ha ezt megoldjuk, akkor az emberiség jövőjét biztosítjuk.
Sokan pesszimisták a jövővel kapcsolatban, szerintük az emberiség sose volt elég érett egy ekkora horderejű feladatra. Én inkább David Attenborough-val tartok.
Hiszem, hogy az ember minden gyarlósága ellenére jó, és tud, és hajlandó is változni. Például nem tudom ti mit láttok, de én azt, hogy az utánunk következő generációkat még tőlünk is jobban foglalkoztatja a téma. Ha a gyerekek szavazhatnának egy választáson, akkor szerintem az egyik elsőszámú szempontjuk lenne olyan embert választani, aki környezettudatos értékeket képvisel. Ha nem baszódnak el, mire felnőnek, akkor ezek a generációk megválthatják az emberiséget.