A 2000-ben készült első Gladiátor anno nagyot ment a mozikban, sikerfilm és kultfilm lett belőle, Oscarral is jutalmazták, tehát minden szempontból egy megkerülhetetlen klasszikussá vált. Na, a második résznél nem áll fenn ez a veszély. De nem is lett olyan rossz, mint aminek mondják, de az is igaz, hogy igazán jó se.
Maximus története egyszerű, de átélhető, átérezhető bosszúsztori volt, nem a történet mélysége, hanem annak nagyszabású kivitelezése, történelmi léptéke adta meg a sava-borsát. Mai napig imádom az első részt, számtalanszor láttam, és még sokadik újranézésre is úgy magával ragad, hogy rendesen izgulok rajta, hátha most majd sikerül Maximusnak meglógnia a Colosseumból és újra összeállhat a seregével, hogy lenyomja Commodust. És mindig kicsit csalódott vagyok a végére, hogy elárulják és nem sikerül. Jó, nem kicsit, nagyon. De ez is mutatja mennyire meg tudja fogni érzelmileg az embert ez a szandálos eposz. Pár nappal ezelőtt láttam a kettőt, és azt kell mondjam, hogy ennek az érzelmi bevonódásnak a közelébe se tud érni. És ez nem a főszereplő hibája, Paul Mescal jó színész, de a forgatókönyvtől esélyt sem kap, hogy ezt bizonyíthassa.
Azt hiszem az új rész legnagyobb problémája a forgatókönyv. És annak írója, David Scarpa. Ő írta Ridley Scott előző filmjét, a Napóleont is, és azzal is pont az a probléma, mint ezzel: érdektelen dolgokon tartja a fókuszt. A Napóleon film Napóleon nagy történelmi tettei helyett inkább az elszabott kapcsolatáról szól a feleségével, míg az új Gladiátor film egy egyszerű bosszúfilmből válik inkább megalomán Trónok harca-szerű hatalmi harccá a végére, és lesz belőle egy olyan film, aminek nem is igazán van főszereplője. Mert Paul Mescal Luciusa a film utolsó harmadára teljesen a háttérbe szorul Denzel Washington Macrinusával szemben, a második harmadban pedig Pedro Pascal Acaciusa vonja el róla a figyelmet. Jobb lett volna az egészet egyszerűbben tartani, az első Gladiátor egy karakterközpontú szandálos bosszúfilm, és a második rész is akkor működik igazán jól, amikor ezt csinálja.
Konkrétan nem értem miért van beleszerelmesedve Ridley Scott David Scarpába, ez a fickó még igazán jó filmet nem írt. A nevéhez köthető még Ridley 2017-es filmje, A világ összes pénze, ami olyan jól sikerült, hogy a létezésére sem emlékszik szinte senki, illetve a 2008-as Amikor megállt a Föld, ami 5.5 ponton áll IMDb-n, és majdnem kinyírta Keanu Reeves karrierjét.
Viszont. Minden hibája ellenére élveztem a Gladiátor II-t. Az óriási csatajelenetek működnek és szórakoztatóak, minden hülyeségük ellenére. A harci páviánoktól ledobja az agyad az ékszíjat, a harci orrszarvús gladiátor harc nekem nagyon adta, és a Colosseumban tartott hajócsata is bitang jó lett. Jó, a cápák a vízben kolosszális nagy baromság, de valahogy az egésznek megvan a diszkrét bája. Nagy, buta hollywoodi blockbuster ez, kérem szépen, és ha akként kezeli az ember, akkor működik és szórakoztat.
Denzel Washington ellopja a showt mindenki elől, zseniálisan tudja hozni a rosszfiút, ő a nagy nyertese ennek a filmnek. De a két őrült ikercézárt játszó Joseph Quinn és Fred Hechinger is hálás szerepben ripacskodhat, a szó jó értelmében, ahogy tette az anno az elsőben Joaquin Phoenix is. Joseph Quinnre egyébként szerintem érdemes figyelnie mindenkinek, a Stranger Things Eddiejeként berobbant színész azóta mindenben is durvajó, a Hang nélkül: Első napban például Oscar-díjas alakítást nyújt, Lupita Nyong’o-val együtt. De tényleg, komolyan így gondolom, milyen kár, hogy horror zsánerfilmben nyújtott alakításért az életben nem ad az Akadémia Oscart.
Hogy mi szükség volt erre a folytatásra? A világon semmi. Hogy jó film-e? Nem igazán, de szórakoztató. A lesújtó, lehúzó kritikák azért záporoznak felé, mert egy klasszikus kultfilm első része, aminek nem érhet nyomába, és aminek a történetén ez a film csak ront. Ugye az első részben Maximus azért hal meg, hogy Róma éljen, hogy Róma újra a népé legyen. Erre ez a film azzal kezd, hogy 16 évvel az első rész után Róma nagyobb sz@rban van, mint Maximus halála előtt? Az első rész szerelmesei jogosan mérgesek emiatt, és amiatt is, hogy a másodikban kiderül, hogy Lucius igazából Maximus zabigyereke. Maximusé, akit azért szerettünk, mert erényes és becsületes ember volt. Nagyon rossz húzás ez, a fanszerviz totális ellentéte.
Viszont, ha ezeken felül tud emelkedni az ember, akkor kap egy nagyszabású szandálos kalandfilmet, egy olyat, amit ritkán látunk, és amin igenis lehet szórakozni.
