Resident Evil: Infinite Darkness – Kritika

Megérkezett a Resident Evil: Infinite Darkness, amely ugyan nem váltja meg az animációs sorozatok világát, így is kellemes szórakozást nyújt.

resident evil infinite darkness cover techyou

Befutott a Netflix négyrészes animációs sorozata, a Resident Evil: Infinite Darkness, a széria pedig egy jó irány lehet a későbbi produkciók számára.

Nagy a mozgolódás a Capcom és a Resident Evil körül, hiszen készül még néhány alkotás a témában, a Resident Evil Village pedig azóta is szárnyal. Az Infinite Darkness ezúttal egy animációs sorozat formájában meséli el a Resident Evil negyedik és ötödik epizódja között történt eseményeket, sokak kedvenceivel a főszerepben. Leon S. Kennedy és Claire Redfield ugyanis visszatér egy többé kevésbé közös nyomozás erejéig. Lássuk, hogy sikerült! (Légyszi, had ne hívjam Kaptár: Végtelen Sötétségnek. Köszi!)

Az elnök emberei

Az események sorozata egy Fehér Ház elleni hackertámadással kezdődik, az elkövetők kilétének felderítését pedig egy különleges alakulat tagjaira bízzák. Ezen alakulat tagja a Nick Apostolides által megformált Leon, Shen May (Jona Xiao), Patrick (Billy Kametz) és Jason (Ray Chase) is. Hamarosan azonban kiderül, hogy a zombifertőzés nem csupán Racoon City területén pusztított, de egyenesen a Fehér Házban bukkan fel ismét. A kimenekítési terv kezdetét veszi, közben azonban a háttérben tovább bonyolódnak a szálak, a csapat pedig egy újabb küldetést kap. Egy nukleáris tengeralattjáró segítségével kell, hogy behatoljanak egy kínai kutatóbázisra. Az események itt vesznek igazán fordulatot és hamarosan egy összeesküvés bontakozik ki. Mivel nem szeretnék spoilerekbe bocsátkozni, legyen elég annyi, hogy egy kellemesen fordulatos, noha nem túl komplex történettel lesz dolgunk.

A történet másik fontos szereplője Claire Redfield (Stephanie Panisello), aki a penamstani polgárháború által okozott károk helyreállításán dolgozik, jelenleg önkéntesként igyekszik iskolákat és fontosabb létesítményeket létesíteni a háború következményeit nyögő területen. Hamarosan azonban ő is megneszeli az összeesküvést, és egy saját történetszálban igyekszik kinyomozni a háttérben megbúvó egyének kilétét.

Penamstan fontos szerephez jut az egész történet során, már csak azért is, mert a történet középpontjában leginkább a Veszett Kutyák (Mad Dogs) katonai alakulata áll. Az események láncolata pedig epizódról epizódra egyre inkább összeér, végül pedig eljutunk a végkifejletig.

Leon a profi

A nagyjából huszonöt perces epizódokból álló évad könnyedén fogyasztható, műfaját tekintve pedig sokkal inkább thriller, mintsem horror vagy akciófilm. Ugyan van néhány eleme, melyben jellemző a Resident Evil későbbi részeinek akciódús élménye, a történetet inkább a dialógusok viszik előbbre, mintsem a mészárlás. A háttérben kibontakozó rejtély miatt pedig a horror szorul háttérbe, ami talán csalódást okozhat azoknak, akik klasszikus Resident Evil élményt keresnek. Az Infinite Darkness ugyanis nem ijesztő, de a sötét hangulat és a nyomasztó atmoszféra azért jelen van.

A szinkronszínészek kiváló munkát végeznek (ahogy tették azt a Resident Evil 2 Remake alatt is), és az animáció is többé-kevésbé megállja a helyét. A főbb karakterek mozgása folyamatos, a karaktermodellek is szépek. Néhány mellékszereplő megjelenése és az elnök mozgása azonban kissé furának hathat a többit látva, a mozgás folyamatossága pedig pár jelenet alatt olyan hatást kelt, mintha gyorsított felvételt néznénk. Ennek ellenére összességében remek munkát végeztek a japánok. Itt említeném meg, hogy sokan hivatkoznak animeként a sorozatra, de ha az itteni fogalmakat vesszük, akkor még mindig egy animációs sorozatról beszélünk, nem pedig egy hagyományos értelemben vett animéről.

Az események egyensúlyába azonban csúszott egy kis hiba. Ez főként a Leon – Claire tengelyen érhető tetten, annak ellenére ugyanis, hogy elviekben ők a történet főszereplői, Claire meglehetősen keveset szerepel a képernyőn. Az első két epizódban szinte csak akadályként bukkan fel Leon előtt, a harmadik epizódtól pedig – bár az események indokolttá teszik – saját nyomozása csak amolyan mellékszálként fut az osztag története mellett. Leon így lényegesen több időt tölt a képernyőn, a másik főszereplőnek pedig leginkább Jason karakterét nevezném, aki amellett, hogy a történet fő mozgatórugója, de egyben a különböző történetszálak közötti összekötőkapocsként is szolgál.

A csaj nem jár egyedül

Ahogy említettem, Claire karaktere némiképp háttérbe szorul, noha ugyanolyan fontos szerepe van a történet megértésében mint az osztag tagjainak. A két szereplő végül az utolsó epizód során hosszabb időt tölt együtt és itt sokkal jobban sikerül megtalálni az egyensúlyt köztük. Ez rendkívül jól áll a sorozatnak, arról nem is beszélve, hogy Leon révén egy csipetnyi humort és fanyar romantikát is sikerült csempészni a titkok mellé.

Kettejük kapcsolatára nem igazán helyeznek hangsúlyt, a történet folyamán pedig a jellemfejlődés is háttérbe szorul, mindenki a saját ideológiáját igyekszik a másik fölé helyezni. Ez Jason karakterén érzékelhető a legjobban, de Leon számára sem lesz teljesen ismeretlen jelenség, noha az események végén ő egy komolyabb döntést kénytelen meghozni. Az elnök pedig ugyan semmiben nem befolyásolja a jelenlegi eseményeket, szintén egy apró, de jelentőségteljes mozdulattal mutatja be az emberség lényegét. Ez mindenképp plusz pont, ha a jellemfejlődésről esik szó.

Claire lesz az is, aki által végül lelepleződik minden, ami bár semmi olyasmit nem tartogat, amit eddig ne láttunk volna sorozatokban – vagy akár filmekben – mégis kielégítő lezárásként szolgál. Mivel a történet az ötödik epizód előtt játszódik, így azok számára, akik ismerik annak eseményeit, nem tartogat meglepetést a lezárás sem, viszont, ha úgy adódik, egy esetleges második évadot is bele lehet még dolgozni a történésekbe.

Verdikt

Azok számára, akik klasszikus Resident Evil élményt keresnek, talán nem a legmegfelelőbb az Infinite Darkness – inkább tegyetek egy próbát a játék újrakiadásával, ha kimaradt – a korábbi filmek tekintetében azonban határozott előrelépés. Nem csupán az animációt, de a szinkronszínészek munkáját és a történetvezetést tekintve is. Ugyan közel sem tökéletes, a maga szűk két óráját a rajongók számára szerintem mindenképp megéri, de azoknak is nyújthat kellemes szórakozást, akik egy sötétebb kalandra vágynak amiben a horror mellett komoly szerephez jut a rejtély, a konspiráció, és néhány elgondolkodtató pillanat is a háború borzalmairól és a hatalom mindent elérő kezéről.

Geek, gamer, könyv- és sorozatfüggő, egyébként designer, néha panelbuddha.