Az HBO legújabb zászlóshajója igazi anomália, mert tényleg jó, és mégis rossz szájízt hagy maga utám. Hogy lehetséges ez? Jó kérdés. Azok közé tartozom, akik nem játszottak a sorozat alapjául szolgáló játékkal, amikor a széria elindult, úgyhogy nem tudtam a Sony kultikus játékához hasonlítani, de más sorozatokhoz annál inkább. Tudom, hivatalosan ebben nem zombik vannak, de egyszerűbb le zombizni őket, mert igazából azok, egy update-elt, modern verziója a jó öreg élőhalottaknak, és parádésan működnek. Az első rész remekül alapozza meg a posztapokaliptikus világát, drámai, látványos, precíz, szívbe markoló. A két főszereplő telitalálat, Pedro Pascal és Bella Ramsey egyből megfog, és magával ragad, mindketten nagyszerű alakításokat nyújtanak az első perctől kezdve az utolsóig. A második részben útnak indulnak ebben a veszélyekkel és fertőzöttekkel teli világban, és durva dolgok történnek velük, jönnek a különböző gombafertőzött lények, és durván átélhető a gombafertőzött világ veszélyessége. Aztán soha többet.
Mert ezután az emberek kerülnek előtérbe, ami egyébként működik, jó alakítások, drámai pillanatok, okos húzások. Ami tök jó, de a néző soha többet nem fél. Nagyszerűen felépítik a posztapok világot, a világméretű fertőzés minden apró részlete hihető, egyszer nem gondolsz arra, hogy az egész egy nagy hülyeség, egy pillanatra se. Mégsem használják. Joel és Ellie keresztül szeli fél Amerikát, és csak emberekkel kerülnek konfliktusba, fertőzöttekkel soha. És ez nagy baj, mert nem tűnik többé veszélyesnek a világuk.
A The Walking Dead jut erről eszembe. Ott úgy az ötödik, hatodik évad környékén jutottak el oda, hogy a zombik másodlagosak lettek, és valahol ott kezdett az a sorozat hatalmas mélyrepülésbe, már ami a színvonalat illeti. Itt már az első évadban sz@rnak a zombikra, és ez hatalmas hiba. Mert hiába működik a sorozat többi része, nem félsz, nincs horror, és hát nem ezt ígérték nekünk. És akármennyire is működik a kémia a főszereplők között, akármennyire is jön át a dráma, minden rész után úgy álltam fel, hogy jó-jó, de lehetett volna jobb is. Sokkal jobb.
A The Walking Dead első évada mondhatni etalonnak számít ebben a témában, filmek és sorozatok között egyaránt, mert az első évadot még az a Frank Darbont készítette, aki A remény rabjait, vagy a Halálsoront. És egyszerre tudott világot építeni, drámai lenni, és félelmetes is. Ez meg nem.
Úgy a hatodik rész után tettem egy próbát a játékkal, egész pontosan a The Last Of Us Part 2-val. Egészen jó, filmszerű élmény, és bizony sejtésem beigazolódott, a játékban bőven lehet parázni. Jelenleg a “Füttyögők”-nél járok benne, ha mond ez valakinek valamit, és sokkal jobb, mint a sorozat. Ami gáz. A sorozatra nézve.
Úgyhogy tök jó, hogy van The Last Of Us sorozatunk, de jelen pillanatban brutálisan túlértékelt, és csak azt mutatja meg, hogy az emberek nagyon is akarják szeretni, még ha a sorozat erre nem is feltétlenül szolgált rá. Egyébként tartom, hogy Pedro Pascal és a játék hírneve ide vagy oda, ha nem úgy jön ki ez a széria, hogy az HBO dollár százmilliókat költ marketingre, és mondjuk az Amazon Prime-on debütál, akkor nem néznék ennyien, és nem is lenne ekkora hype körülötte.
Közben berendelték a második évadot, az alkotók pedig megígérték, hogy több lesz az akció. Hát, legyen is, mert ez így vérszegény. Valamikor 2024 végén, 2025 elején jön a következő évad, szóval elkapkodni nem fogják, ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy a Csernobil sorozatot készítő Craig Mazin alkalmas a feladatra, mert ezen évad és a Csernobil után az jön le, hogy feltűnően szeret lassan, drámaian építkezni, és durván szaggatott, epizodikus lenni. És ez a Csernobilnak jól állt, de a The Last Of Us-nak már nem annyira. És egyetlen szerencséjük az, hogy a játék ennyire erős történetben, mert ha a sorozat csak feleannyira jó, mint a játék, már egy jó sorozattal van dolgunk. És ez a helyzet az első évaddal is.
