A farkas gyermekei – Ember androidnak farkasa

Az összes Ridley Scott jóság egy helyen.

Rég szippantott már úgy magába valami, mint az HBO új sci-fi sorozata. Bumm, már az első negyedórában szerelembe estem vele, aztán az első rész végére totál megfogott. Igaz, mire a 10 részes évad végére értem, a lila köd már oda lett, de így is kíváncsian és izgatottan várom a következő évadot, amit a csatorna bizony már be is rendelt. 

Pár száz év múlva az emberiség egy nagy vallásháború keretein belül pusztítja el önmagát, de előtte még küld két androidot egy idegen bolygóra, hogy ott tiszta lappal újraindulhassunk.

Anya és Apa, a két droid feladata, hogy vallásmentes, ateista gyerekeket neveljenek az ismeretlen planétán, így elkerülendő egy újabb vallási háborút. Kezdetben csak hétköznapi kihívásokkal kell szembenézniük, de aztán eldurvulnak az események, ez pedig próbára teszi az önmagukba vetett hitüket. És ahol hit van, ott már meg is van a vallás magja… 

Nagyon fasza, durván felnőtt mókaként indul a széria, és végig az is marad. Brutál jó látványvilág, mély mondanivaló, remekül írt karakterek jellemzik ezt a sci-fit, ami a tudományos fantasztikumot ötvözi a klasszikus ősi mesék, a görög mitológia és a kereszténység elemeivel, így fér meg benne egyaránt a mai modern technika jövőbeli továbbgondolása (manapság például olyasmi hangfegyverekkel kísérleteznek, amit Anya használ), a legkisebb fiúra épülő népmesei hagyomány, Mózes kiválasztottsága és a mitológia istenalakjai és szörnyetegjei. Furcsa, de élvezetes műfaji hibrid ez, bár abban biztos vagyok, hogy az évadzáró végétől tuti agyfaszt kapnak majd egy csomóan. Kicsit én is húztam a számat (igazából annyi bajom van az egésszel, hogy SPOILER!!!! jobb szeretem, amikor egy évad önálló, saját befejezést kap, és nem csak feldobja a labdát a következő évadnak SPOILER VÉGE!!!!). 

Akiről beszélnünk kell még az Ridley Scott. Hollywood nagyöregje teljes mellszélességgel, vezető producerként állt be a sorozat mögé (az első részt ő is rendezte), és bár nem ő írta, mégis olyan az egész, mintha az összes nagy filmjét keverték volna egy turmixba. Ami nem véletlen, ugyanis a széria megálmodója, szép magyar szóval showrunnere Aaron Guzikowski (a nagyszerű 2013-as Fogságban írója) bevallottan nagy Ridley Scott fan, így az ő klasszikus sci-fijeiből indult ki, és ez bitang jól áll az egész szériának. Van itt morális válság, istenkomplexus, Teremtő keresés, vérbő akció, kőkemény dialógok és durván 18 pluszos horrorszcénák. Szóval Ridley Scott fanok, ez nektek a mennyország. És még a kosztümös filmjeinek az örökségéből is érzek benne, egy kis Mennyei királyságot mindenképp. 

Öt évadosra tervezték, az első fasza volt, a másodikat már berendelték és írják, jövőre érkezik, de én mégis úgy érzem, hogy nem marad életben addig. Nem azért, mert rossz, hanem azért, mert nem egy fanservice (lásd The Mandalorian), nem a közönség kegyeit keresi, hanem a saját útját járja, és sajnos az a tapasztalatom, hogy a mai nagyközönség ki nem állja, ha nem a seggét nyalják, hanem valami újat próbálnak neki mutatni.  És persze kicsit én is félek, hogy rossz az irány, amerre a sorozat a halad, de pont ez teszi izgalmassá az utat, hogy jelen állás szerint fogalmam sincs hova fogunk kilyukadni.