Két óra önfeledt robotharc – Transformers: A fenevadak kora 

2023.06.27.
Publikálta:
3 perc olvasás

Hogyan készíts jó transformers filmet? Hát valahogy így! És nem, még így sem ajánlott mindenkinek, de aki odavan az alakváltó robotokért, az megkapja, amit akar, dübörög a fanservice, miközben pörög a CGI fight ezerrel. És lehet, hogy gáz, de én élvezem. 

Már gyerekkorom óta van egy kis transformers fétisem, és nem igazán sikerült kinőnöm, úgyhogy én tökéletes célközönsége vagyok ennek a filmnek. A moziban az első 10 perc után azt mondtam, ez nem fog működni, a sztori a 90-es évek közepén építi újra a filmes autobot kánont, és nem igazán sikerült elkapnia az elején, de az első fél óra után megtörtem, és elkezdtem élvezni a klasszikus kalandfilmekből építkező történetet, az utolsó fél órában meg sikítottam örömben, annyira epic a végső összecsapás, és még pár könnycseppet is kicsikartak belőlem, amit bevallom, nem láttam jönni. Szóval én nagyon-nagyon élveztem, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy attól még ez nem egy jó film. Csak szerethető. Nem sikerül teljesen megújítania a transformers franchise-t, ahhoz szerintem nagyon sok dolgot el kéne engednie, én például kivagyok az olyan robotkarakterektől, akiknek bajszuk van és úgy viselkednek, mint egy vénember, ebben a részben a második világháborús veterán robottól rázott a hideg rendesen, annyira kizökkent a filmélményből. Amúgy nyilván lehetne az alapanyagból komolyan vehető univerzumot építeni, de ahhoz kábé nullázni kellene az eddigi képregényes, filmes, sorozatos kánont, és az egészet új alapokra helyezni, de attól meg a hardcore fanok akadnának ki, ezért maradnak az ilyen félmegoldások.  

A sztori emberi szála egész jó, képbe kerül az amerikai kisebbség, és ez esetben ez nem pc maszlag, hanem üde színfoltja a filmnek, a latin testvérpár kapcsolata van olyan erős, hogy érdekeljen egy kétórás nyári mozizás erejéig. Ez a film egyébként a 2018-as ŰrDongó közvetlen folytatása, és az is ilyen kis gagyi nyári tini akciófilm volt, kevés ésszel, hatalmas szívvel, akárcsak ez. Látható, hogy a Michael Bay filmek megalomániáját próbálják kinőni, és inkább kisebb, de érzelmileg jobban átélhető filmeket készíteni, ami jó lépésnek tűnik. A CGI nem Avatar 2, de hollywoodi top szint, a transformers filmek mindig jók voltak vizuálisan, ezzel itt sincs baj. Hát mivel van? Nyilván azzal, hogy ha nem vagy képes elfogadni, hogy vannak alakváltó robotok, akik autónak, harci repülőnek, turulmadárnak vagy gorillának álcázzák magukat, akkor egy f@szság az egész. Mert amúgy az, a történet papírvékony, a karakterek és a változatos akciójelenetek viszik a hátukon a filmet, ergo a robotok, és ha azokat nem bírod, akkor ne menj a film közelébe, mert fájni fog. Én el tudom fogadni őket, gondolom nekem ezért működik. De például fogalmam sincs mi lesz az Indiana Jones ötödik részénél, mert már a négyben is zavart, hogy Harrison Ford 65 éves, mégis ostorával himbálózik száguldó teherautókra, meg úgy szökkel a magasban a gerendákon, mint egy csúcson lévő fiatal olimpikon, és az ötödik előzetesében se azt látom, hogy elfogadták volna, hogy a főszereplő már 80! éves, és fullba nyomják, hogy ő bizony örökifjú fiatalúr. Na, ez engem annyira zavar, hogy nem tartom valószínűnek, hogy élvezni tudjam a Indy legújabb kalandját. De meglátjuk. 

A fenevadak korát meg nézzétek, ha szeretitek az autobotok világát, érdemes rá, és nagyon élném, ha tényleg létrejönne egy crossover film egy másik hányatott sorsú franchise-zal, amit ezen film legvégén pedzegettek.  

A filmet a Lurdy mozi jóvoltából láthattam. 

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Előző cikk

A jó, a rossz és a csúf egyszemélyben – Flash kritika 

Következő cikk

A lemenő Napnak is van ereje? – Indiana Jones és a sors tárcsája 

UgrásFel

További olvasnivaló

Öt éjjel Freddy pizzázójában

Új horror franchise van születőben! Gyilkos animatronikus robotok egy lepukkant

13 horror Halloweenra

Spooky time van, gyerekek! Itt van az ősz, rossz az