Nemrég jött a hír, hogy a Warner felbérelte J. J. Abrams-t és cégét, a Bad Robotot, hogy új Superman filmet gyártson a Warnerhez tartozó DC Filmsnek. A dolog már ezzel is visszás, hisz Abrams nem igazán lett a geekek kedvence előző munkáival.
Az új évezred Star Trek filmjei az ő nevéhez fűződnek, és megítélésük minimum kétes, a hardcore trekkerek szerint szimpla akciófilmekké butította az addig inkább történetével hódító szériát. Aztán ott van a legutóbbi Star Wars trilógia, ami megint összeforrt a nevével, és nem feltétlenül pozitív értelemben. Az Ébredő Erő sokak szerint pofátlan rip-offja, majmolása az 1977-es Egy új reménynek, zéró eredetiséggel, papírmasé karakterekkel, patikamérlegen kiszámolva, hogy mi most a trendi, hogy mit vár el a jelen közönsége. Az új trilógia befejező darabja pedig még ennél is rosszabbul áll, igazából mindenki kiborult attól, hogy visszahozták a halott Palpatine-t, sőt, nem is igazán attól, hogy visszahozták, hanem attól, ahogy tették.
Abrams mindenesetre egyik franchise-zal se bukott meg, mindkét sci-fi széria hozta a tőlük remélt és elvárt dollármilliókat, ami ilyen erős brandekkel kötelező. Hollywood tehát látja a jó iparost a jó öreg J. J.-ben, akinek erős hajlama van arra, hogy megpróbálja kielégíteni a közönséget, filmjeit abszolút hajlamos az aktuális trendekhez igazítani.
Ezért is bízta rá a Warner az új Superman filmjét, amit Ta-Neshi Coates ír, aki Amerika jelenének egyik legünnepeltebb fekete bőrű írója, regények mellett írt már képregényeket is, egy ideig ő jegyezte Amerika Kapitány és Fekete Párduc kalandjait. Bob Iger Disney-vezér szerint nagyban Ta-Neshi hatásának köszönhető, hogy a Fekete Párduc film zöld utat kapott és világsiker lett.
A lényeg viszont nem ez, hanem az, hogy a tervek szerint az új Superman néger lesz. Régóta érlelődik már egy ilyen projekt a Warnernél, Michael B. Jordannel a főszerepben tervezgettek egy fekete bőrű Clark Kent filmet. Azt nem tudni, hogy a Creeddel igazán befutó Michael B. lesz-e ennek a filmnek a főszereplője, de igazából mindegy is. Egyetlen kérdésem van: miért kell megváltoztatni Superman bőrszínét? A története szempontjából semmit sem számít, Kal-El sztorija nem a földi rasszok ellentéteiről szól, hanem arról, hogy a földön túlról érkező hős, akinek isteni ereje bármire képessé teszi, hogyan emelkedik erkölcsileg az összes ember fölé. Mert Superman istenként uralkodhatna felettünk, de ő ehelyett azt választja, hogy a világ legjobb kiscserkésze lesz. Erejét és hatalmát nem az emberiség fölé helyezi, hanem az emberiség szolgálatába állítja, nem felénk rendeli magát, hanem alánk. Ezért inspiráló sztori az övé, egy igazi tanmese arról, hogy a legfontosabb mindig az, hogy segíts másokon, ha megteheted.
És ez a lényeg, Superman lehet kínai, zsidó, néger, cigány, teljesen mindegy, az üzenet ugyanaz. Viszont mi értelme van kicserélni a főszereplő bőrszínét? Semmi. Vagyis de. Egyvalami. Most gáz Amerikában fehér kansasi gyereknek lenni, a Fekete Párduc sikeréből pedig arra következtetésre jutottak Hollywood fejesei, hogy ha néger hőst hoznak, akkor garantált a siker. Csak a Fekete Párduc egy autentikus afrikai hős, akit az tesz vonzóvá, hogy a csóró, a világ minden pontján lesajnált Afrikában él, egy olyan országban, ahol a négerek gazdagok. És ez az egyik legszexibb összetevője, hogy van egy ország, ahol a csórók gazdagok.
És talán ez az ötlet tetszik most annyira a Warnernek. Hogy az új Superman sztoriban az istenek ezúttal négerek.
Ami engem egyáltalán nem zavar, ismétlem, nekem tényleg mindegy. Viszont látom és érzékelem, hogy a körülöttünk élő embereknek egyáltalán nem az. Minden olyan emberre, aki szerint a fekete Superman jó ötlet, fog jutni egy olyan, aki szerint nem hogy nem jó, hanem egyenesen támadás a fehérek ellen. És azt kell mondjam, hogy igazából mindkét félnek igaza van. És ez bizony egyik oldalnak sem jó. Mert az egész újító szándék eredeti célja az lenne, hogy csökkentse a rasszok közti feszültséget, így azonban csak növeli azt.
Mi a megoldás? Nem a meglévő hősöket kell átírni, hanem újakat kell létrehozni. Ahogy a régi mesék szereplőit sem meleggé kell átírni, hanem új meséket írni, amiben a szereplők elemi mozgatórugója az entitásuk. Ha a régiekben ezt megváltoztatjuk, akkor elveszítjük az eredeti karaktert. A fekete Superman fekete problémákkal már nem Superman, ahogy ázsiaiként vagy bármi másként se lenne az. Ahogy egy fehér Fekete Párduc se lenne Fekete Párduc. Nem a régi hősöket kell átírni, hanem újakat létrehozni.
2 hozzászólás
Imádom ahogy négerel !
Teljes mértékben egyet értek! Hálivúdban most sajnos az a „trendi”, hogy régi sikerszériákat sötét bőrű színészekkel vagy nőkkel játszatják újra, és nem értik, hogy miért buknak akkorát (ld. női Szellemírtók, női Ocean’s, borzadály volt). Megvan ezeknek a kultúráknak is a maguk története, nem is csoda, hogy ezekből sikersztorik lesznek (ld. Help, vagy a Számolás joga, amik egyszerre „női” és „néger” történetek is).