A cím ne tévesszen meg senkit, nem az jelenti, hogy ezek a legkedvencebb meséim, hanem azt, hogy ez egy válogatás a legkedvencebb meséimből. Mert bizony van még, szép számmal, ez csak egy ízelítő, amit ezennel tálalok.
Toy Story (1995)
Talán az a mese, amit a világon legtöbbször láttam, amihez nagyban hozzájárul, hogy húgom kedvence gyerekként ez volt, és állandóan ezt kellett nézni vele. Amit én persze sose bántam, és örökre megtanultam, hogy:
“Ha az élet leteper, vagy a távolság szólít s menned kell, Kis pajtás kérlek sose feledd el: Hogy vár rád egy jó barát, Igen vár rád egy hű barát.”
10/10.
Tarzan (1999)
“Abban higgy, amit a szíved diktál, két vágy, de egy család, bíznod kell, a sors felel, és úgy vezet, hogy biztos rá találj”
– énekli Phil Collins dalát Ákos a magyar változatban, én pedig ‘99 óta minden egyes alkalommal teljesen katartikus érzelmi cunamit kapok a Disney Tarzan-változatától. Nevetek, izgulok, könnyem potyog, és újra és újra magával ragad ez e kedves tanmese a családról, szeretetről és a valahová tartozás fontosságáról.
10/10.
Shrek (2001)
“Tudod van, ami többet rejt annál, mint amit mutat”
– szól az idézete ennek a 2001-es animációnak, ami egyben mottója is a filmnek. Az egész az elfogadásról szól, méghozzá úgy, hogy közben végig Farquaad nagyúr alacsony termetét cikizi, és mégis totál hatásos. Bár nagy sikerré nem ez tette, hanem az az újító pimaszság, ami az egészből áradt. Görbe tükröt mutatott az addigi összes kosztümös mesének, ami elképesztően bátor húzás volt akkoriban. Mikor először láttam, konkrétan nem hittem el, hogy meg merik ezt engedni maguknak, aztán majd megvesztem a nevetéstől, és ez máig tart. De ez mind fabatkát sem érne, ha a nagy ogrénak nem lenne ilyen bazi nagy szíve, de bizony az van neki, és ez az, amitől ekkora kultfilmmé vált. Mert a szeretet és a szerelem sem a külsőségekben rejlik. Imádom.
10/10.
Laputa – Az égi palota (1986)
Életem első találkozása Hayao Miyazakival. Tök random találtam rá gyerekként, egy délután ment a tévében, és véletlenül odakapcsoltam, a többi pedig már történelem. Lehettem vagy tízéves forma, ezért a film legtöbb rétegét nem is igazán értettem, de a kaland magával ragadott, no meg az érzelmi töltet. Hihetetlen hatással volt rám, utána sorra kerestem Miyazaki mester műveit, és ugye egyik jobb, mint a másik. De az első találkozásom vele ez volt, és tényleg a mai napig megállja a helyét.
10/10.
Óz, a csodák csodája (1939)
Jaj, menj már, ősrégi film, mondják, de kit érdekel, mikor működik! Dorotyhy-t a forgószél Óz földjére repíti, az eszével, a szívével, és a bátorságával azonban minden akadályt legyőz. És bármily hihetetlen, de én azt vettem észre, hogy hiába 80 éves, a mai napig leköti a gyerekeket. Meg engem is.
10/10.
Ace Ventura (1994)
Oké, nem az a tipikus családi film, de csak elsőre. Kicsit meredek poénok, eleve 12-es karikás, én úgy 10 évesen láttam először, és az lett belőle, hogy egész hétvégén csak ezt az egy filmet néztük, újra és újra. Igazi dzsembori kerekedett belőle, négy-öt gyerekkel együtt visítottuk végig az egészet. És hogy ne lenne mese? Dehogynem az, Jim Carrey végig olyan, mint egy rajzfilmfigura, a poénok pedig úgy sorjáznak benne, mint később mondjuk egy Spongyabobban, és minden poénja nagyon burleszk, nagyon kikarikírozott, ami mindenképp a mesék ismérve. Jim Carrey azóta is az istenünk.
10/10.
Lúdas Matyi (1977)
Nálam a numero uno magyar mese. Nem is igazán tudom megmagyarázni miért. Vagyis de. Imádom nézni, ahogy a csóró Matyi gyerek fortéllyal folyton túljár a gazdag genyó Döbrögi eszén. Ez tulajdonképpen a magyar virtus megéneklése, hogy ésszel és ravaszsággal mindent elérhetsz. Meg az animáció se utolsó, a mai napig imádom nézni az apró gegeket, a szereplők mozgását, és minden mást. Plusz diafilmként is belegyulladt nekem anno a diavetítőnkbe, de az már egy másik történet.
10/10.
Tűz és jég (1983)
Oké, eléggé szexista kis fantasy, a hősnő egy szál semmiben rohangászik a teljes játékidőben, viszont van benne valami elemi, ősi bölcsesség, ösztönvilág, és egyben erőszak is. És mindez úgy, hogy végig a jóra nevel. 12-es karikás, vad kaland, Batman-koppintás hőssel, zseni a cucc, mindig tátott szájjal nézem.
10/10.
Aladdin (1992)
A limlom cigány gyerek elnyeri a hercegnő szívét, aki elfogadja őt egyszerű cigány gyereknek. Bizony, mert akkor találod meg az igazit, ha nem önmagad adod. Nem nehéz magadat képzelni gyerekként a történet közepébe, csóróság, a legjobb barátod egy majom (máig igaz), és még sorolhatnám, Dzsinniből pedig árad Robin Williams és magyar megfelelője, Mikó István. A 2019-es remake Will Smith – Kálid Artúr párosa pedig a fasorban sincs hozzájuk képest. Nagyszabású romantikus álom, de ha szerelembe akarsz esni, ne is add alább.
10/10.
Végtelen történet (1984)
A film, ami egyidős velem, és utoljára akkor láttam, amikor a Stranger Things legutolsó évada újra divatba hozta. És tudjátok milyen volt? Qrva jó, de durván. Gyerekként annyit néztem videón, hogy tönkrement a kazetta, minden egyes alkalommal sírtam, mikor Artax, a ló a mocsárba vész. Igen, legutóbb, felnőttként is. Gyönyörű történet arról, hogy milyen fontosak az álmok és remények. És természetesen:
10/10.
Mára ennyi, hamarosan folytatjuk.
