Szerző: Ajemdibi
2020-ban a vígjáték halott. De tényleg. A mindig bátor műfaj a PC-vel sújtott világban totál életképtelen. Ben Stiller kijelentette, hogy nem készít több komédiát, Todd Phillips is inkább Joker filmeket forgat Másnaposok helyett. Miért? Mert minden poénnak van egy elszenvedője. A vicc műfaj is így kategorizálja magát, vannak anyós viccek, zsidó viccek, cigány viccek, szőkenős viccek, székely viccek, rendőr viccek, és még sorolhatnám, mindig megvan, hogy épp kin csattan az ostor. A csattanó pedig mindig egy durva általánosításra épít. Például, ha szőke vagy, akkor hülye vagy, és ha rendőr, akkor is, ha cigány, akkor lopsz, ésatöbbi. És az általánosítás már csak ilyen, hogy nem illik…
Nem is olyan rossz ez. De tényleg nem. Jó, az első rész első 15 perce nagyon fájt, de utána elkezdett érdekelni a dolog. Hajtott a kíváncsiság, meg akartam benne látni azt, hogy miért szeretik, akik szeretik, hogy mi tette sikeressé. És sikerült. Az Anime-hatás Az első rész filmes szempontból azért érdekes, mert erősen az animéket utánozza. De tényleg, a beállítások, a nagyjelenetek, még a karakterek kinézete is egyértelműen innen származik. A későbbi részekre ennek szép lassan nyoma vész, az elsőben viszont még itt van, és összekacsint a fiatal közönséggel. A siker titka Viszont ami igazán megfogta a rajongótáborát, az a…
A világban idén sorra döntögetik a nagy emberek szobrait, Christopher Nolan ezt elirigyelve pedig ledöntötte a sajátját. Félreértés ne essék, szeretem Nolant, tegnapig teljes mellszélességgel álltam ki érte bármilyen vitában, viszont a Tenet megtekintése után minimum újra kell értékelnem a viszonyunkat. És nem vagyok hülye, értettem a Tenetet, és valóban van egy tök új szexi idő-bungee jumping koncepciója, de ez az egyetlen újító dolog az egész filmben. Ez az egyetlen újdonság elég lenne egy fasza bé-kategóriás akciófilmhez, amin azért agyalni is kell, de Nolan természetesen nem elégedett meg ennyivel, ezért elkezdett játszani a formával és a tartalommal. Az eredmény: egy 200 millió dollárból leforgatott maszturbálás. Jó, mondom szebben: kísérleti…
Alapvetően kétféle horror iskola van. Az egyik a feszültségkeltésben hisz, eszközei kifinomultak, patakvér és naturalisztikus erőszakábrázolás helyett a pszichológiai hadviselést választja, így a legdurvább dolgok nem a filmben történnek, hanem a néző fejében. A másik iskola ezzel szemben nem finomkodik, semmit nem bíz a fantáziára, hanem mindent megmutat. Sercen a vér, reccsen a csont, nemhogy nem fél bepiszkolni a kezét, hanem egyenesen fürdik az emberi belsőségben. A Books of Blood majdnem egész végig ilyen film, és baromi jól áll neki. És azért csak majdnem végig, mert a végén vált a szemétláda, és ezzel a váltással aztán nemcsak a második iskolának felel meg, hanem a pszichológiai vonalat…
Mindannyian esünk át rázósabb időszakon életünk során, mind sérülünk másoktól, és mind sebezünk meg másokat. Hol gyengébben, hol erősebben. Az is fáj, ha minket bántanak, és az is tud fájni, ha mi bántunk másokat. És talán a lelki sérülések nehezebben hegednek, mint a testiek. És némelyik lelki seb olybá tűnik sosem gyógyul. Az idő csak telik, de a heg csak nem akar beforrni. Valami nem hagyja. A lelkünk mélyén valami megakadályozza a gyógyulást. És amíg nem számolunk le ezzel a valamivel, addig napról napra csak szenvedni fogunk. És erről szól a Bly-udvarház szelleme, hogy hogyan nézzünk szembe a saját démonjainkkal. Mike Flanagan az…
Rég szippantott már úgy magába valami, mint az HBO új sci-fi sorozata. Bumm, már az első negyedórában szerelembe estem vele, aztán az első rész végére totál megfogott. Igaz, mire a 10 részes évad végére értem, a lila köd már oda lett, de így is kíváncsian és izgatottan várom a következő évadot, amit a csatorna bizony már be is rendelt. Pár száz év múlva az emberiség egy nagy vallásháború keretein belül pusztítja el önmagát, de előtte még küld két androidot egy idegen bolygóra, hogy ott tiszta lappal újraindulhassunk. Anya és Apa, a két droid feladata, hogy vallásmentes, ateista gyerekeket neveljenek az ismeretlen planétán, így elkerülendő egy…
2001-ben készült egy film Hasfelmetsző Jackről, ami olyan lett, mint a mirelit kaja. Cseppet sótlan, enyhén igénytelen, a legjobban a reklámban nézett ki, és mikor fogyasztod, még kicsit hideg a közepe, enyhén rágós, picit nyúlós, de összességében csillapítja az éhséged. A szereplők rendben vannak, Johnny Depp, Heather Graham, a nemrég elhunyt Ian Holm vagy a Harry Potter Hagridjaként ismertté vált Robbie Coltrane mind szakmája legjavát nyújtja, mindez azonban hiába, hisz a forgatókönyv keretei képzeletbeli kalodákba kényszerítik az általuk játszott karaktereket. De egy unalmas délután még így is elmegy ez a 18-as karikás utazás az 1900-as évek Londonjába, azonban ha ismerjük a film alapjául szolgáló képregényt, akkor joggal jutnak eszünkbe nyomdafestéket nem…
Az egyik mémemben utaltam rá, hogy nem feltétlenül érdekel a téma, és ennek az lett az eredménye, hogy privát üzenetekben küldenek miatta melegebb éghajlatra, mondván, hogy “hogy lehetek ilyen nemtörődöm paraszt, hisz ahol könyveket égetnek, ott majd embereket is fognak”. Hozzászoktam már, hogy valakinek mindig a tyúkszemére lépek, évek óta mindennap támadnak valamiért, a mémjeim ugye nem csak filmekkel foglalkoznak, hanem rendszeresen közéletiek is, ezért a politikától kezdve a koronavírussal bezárólag minden más is szóba kerül bennük. És mivel nem a közönséghez és az éppen menő világnézethez igazítom a mondanivalómat, hanem valóban azt az üzenetet továbbítom, amiben én hiszek, folyamatosan…
Talán a moziipart tette legjobban taccsra a koronavírus, tavasszal ugye nem is járhattunk filmrajongóként áldozni a szentélyünkbe, aztán most, hogy a mozik nyitva vannak, a szegényes kínálat miatt nem megyünk. Sorra halasztják el a nagy hollywoodi filmek bemutatóit, James Bond új filmje, aztán a Wonder Woman 1984, a Fekete Özvegy, a Hang nélkül 2., és a többi nagy durranásnak szánt film is így járt (az egy szem Teneten kívül, ami viszont nagyon nem a várt számokat hozta), ez pedig óriási csapás a mozik forgalmára, hiszen az ilyen nagy blockbusterek felelnek a bevételeik jó 80 százalékáért. Faramuci helyzet ez, hisz legtöbbünk addig nem fog moziba menni, amíg nem jönnek a…
Jó, persze, itt is vannak károgók, mondván, hogy a film elején látható “megtörtént események alapján” címke kábé annyit fed le a valóságból, hogy valóban létezik a két címszereplő pápa, és valóban együtt töltöttek némi időt, de hogy ott mi hangzott el, azt kettőjükön kívül csak a jóisten tudja. Plusz a pápák valódi személyisége nem igazán egyezik azzal, ahogy a film lefesti őket, de kérdem én: kit érdekel? Egy jó történelmi film az esetek 95 százalékában nem fedi a valóságot, és nem is kell fednie, hisz ezért nézünk játékfilmet, és nem dokumentumfilmet. Minden ferdítés megengedett, sőt, egyenesen javallott, amíg az elősegíti…